2. fejezet

THE ROXY



1985. augusztus 31. du. 1:51, West Hollywood, LA

Életem legjobb időszaka volt. Fiatalok és ártatlanok voltunk. Semmiért sem kellett felelősséget vállalnom - mint ahogy egyikünknek sem.

Adriana Durgan, Reckless Road c. könyv

Kopogásra ébredtem. Kómásan felemeltem a fejem, és körülnéztem. Úgy néz ki, Duff mellkasán aludtam. Basszus. Slash feje a lábamon. Izzy a földön feküdt, és még mindig egy üres vodkás üveg volt a kezében.
Még egyszer kopogtak, most már erősebben. Rajtam kívül ez senkit nem zavart, a többiek ugyanúgy mozdulatlanul feküdtek. Óvatosan felültem, és kihúztam a lábam Slash feje alól, mire ő mocorogni kezdett, de nem ébredt fel.

Amilyen halkan csak tudtam, felálltam az ágyról, és rémülten vettem észre, hogy eltűnt a nadrágom. Nagyon reméltem, hogy semmi olyasmi nem történt, amire esetleg nem emlékezhetek, de a jelek azt mutatták, hogy csak szimplán eldobtam valahová. A farmerdzsekim alatt lévő bő pólómat lejjebb húztam, hogy takarjon is valamit, de nem sokat javított a helyzeten.
Valaki halkan szitkozódott egyet az ajtó túlsó oldalán, és kopogásról dörömbölésre váltott. Nem tudtam, hogy kinyissam-e neki az ajtót, vagy ne. Elvégre nem az én lakásom. Ráadásul enyhén furcsán venné ki magát, ha az a valaki így látna meg engem, három ájult srác társaságában.
- Valaki nyissa már ki azt a kurva ajtót - morogta Izzy csukott szemmel, de felállni nem szándékozott.
- Nyitom - néztem körül a gatyámat keresve, de sehol sem láttam. Már csak azt reméltem, hogy nem az utcán vettem le, és dobtam el.
Gyors léptekkel az ajtóhoz mentem, és kicsit homályos látással megpróbáltam valahogy elfordítani a kulcsot a zárban. Ezzel szenvedtem egy-két percet, de végül sikerült, és lendületesen kitártam az ajtót.
Egy vörös hajú, fiatal srác állt előtte, kissé másnapos fejjel és tupírozott hajjal. Fekete bőrgatyája láttán felszaladt a szemöldököm, amire csak egy goromba tekintettel válaszolt. Épp egy cigit nyomott el a folyosó padlóján, és durván idegesnek tűnt.
- Te meg ki a franc vagy? - kérdezte kedvesen, amikor megpillantott az ajtóban, majd szerintem akaratlanul is végignézett rajtam. Ja igen, nem volt rajtam nadrág. Kellemes érzés másnaposan társalogni egy idegennel, aki közben úgy sasol, mint egy lotyót.
- Zoe - vágtam rá hozzá hasonlóan gorombán, mire felkapta a fejét. Félmosolyra húzta a száját hangsúlyom hallatán, aztán megtámaszkodott az ajtófélfán.
- Axl - nyújtotta a kezét, én meg erőteljesen kezet ráztam vele.
- Hogy megelőzzem a további faszságokat: nem, nem vagyok ribanc, sem táncos, nem vagyok helyi, és baszottul másnapos vagyok - közöltem félhangosan, aztán félreálltam az ajtóból, hogy Axl is beljebb tudjon lépni. Megrökönyödve állt ott egy pillanatig, aztán elröhögte magát, és becsörtetett a nagyszobába. Nem lepte meg túlságosan az előbbi közlendőm, csak körülnézett, aztán újra megállapodott rajtam a tekintete.
- Látom, durva este volt - jött közelebb, és az arcom felé nyúlt. Először enyhén meglepődtem, aztán eszembe jutott, hogy egy telefonszám van az arcomra firkálva.
- Aha - ásítottam el magam, és úgy éreztem, mindjárt visszaájulok az ágyba. - Bocs.
- Megértem, hiszen még csak délután kettő van - vigyorodott el, aztán átlépte Izzyt, és az ablakhoz sétált. Furcsán megnyugtató, mély hangja volt, amitől még erősebb lett a kisugárzása. Igazi eszelősnek tűnt.
- Mi van? - értetlenkedtem, aztán Axl széthúzta a függönyöket, és megértettem. Úgy hasított bele a délutáni fény a szemembe, hogy majd' átégette a retinámat.
- Bazdmeg - kapott a szeméhez Slash, aki szerencsésen az ablak felé fordulva aludt, így hozzá jutott el elsőként a fény. - Kapcsold már le!
- Délután kettő van - mentem oda hozzá, és erősen megráztam a vállát, hátha sikerül felkelnie.
- Mi van? - ült fel hirtelen Izzy, és hunyorogva Axl felé pislogott. - Te meg mi a faszt..?
- Mekkora barmok vagytok - morgott Axl. - Pár óra múlva jelenésünk van! Még Steven is józanabb, mint ti...
- Bassza meg - támaszkodott fel a könyökére Slash. - Elfelejtettem.
- Oké. Szedjétek össze magatokat - rázta meg a fejét a vörös, de nem tudta visszafojtani az arcára kiülő félmosolyt. - Fél óra, és próba.
Miután elment, rögtön éberebb lettem. A fiúkkal ellentétben. Duffnak még csak fogalma sem volt róla, hogy Axl ott járt, végig aludt, Izzy és Slash pedig nem nagyon törődtek azzal, amit a vörös hajú mondott. Kicsit értetlenül ácsorogtam ott a szoba közepén, annak ellenére, hogy  kilogikáztam, ők valószínűleg egy banda.
- Ébresztő, faszagyerekek - rántottam szét a másik ablakon lévő függönyt is, mire Slash odakapta a fejét, és az arckifejezéséből ítélve enyhén meghökkent.
- Ismerjük mi egymást? - kérdezte rekedtes hangon, mire leugrottam mellé az ágyra. Röhögve átfordult a másik oldalára, és belefúra az arcát a lepedőbe.
- Te nagyon másnapos vagy - közöltem vele, ő meg a fejét fogva felült.
- Kéne, hogy ismerjelek? Lefeküdtünk?
- Tudod kit nézzél kurvának - tápászkodtam fel az ágyról, és egyre csak húzogattam lejjebb a pólóm alját, egészen a combomig nyújtva azt. - Nem.
- Persze... Nincs rajtad nadrág, és egy ágyban ébredtünk...
- Hidd már el!
- Akkor?
- Tegnap találkoztunk a Rainbowban, aztán kómába estél, és segítettelek hazacipelni.
- Ja, téged már láttalak. Zoe, nem?
- De.
Átléptem Izzyt, aztán egy mozdulattal lelöktem Duffot az ágyról, mire felemelte a fejét.
- Mi?
- Kelj fel, délután kettő van.
- Kurva élet, kiég a szemem - tápászkodott fel Izzy a földről. - Húzzuk már vissza a függönyöket.

Valahogy sikerült összevakarnom őket negyed óra alatt, de még mindig nem volt valami tiszta a fejük, úgyhogy kiküldtem őket az erkélyre cigizni.
- Hol a francban van a nadrágom? - néztem körül nyolcvanadszor kétségbeesetten, miután minden erőfeszítésem ellenére sem lett meg.
- Ezt keresed? - szedte le Slash röhögve az össze-vissza szabdalt rövid farmert a szekrény tetejéről. - Hogy került ide?
- Fogalmam sincs - nyújtottam a kezem, ő meg odadobta. - Nem te vagy az egyetlen, akinek kiesett pár részlet a múlt estéből.
- Amúgy bocs, de még mindig nem tiszta, hogy te ki vagy.
- Majd később ráérünk dumálni, ha jól tudom, mennetek kell.
- Ja, kéne. Te hova fogsz menni? - érdeklődött még mindig repedt fazékéhoz hasonló hangon. Furcsa volt beszélni hallani, eddig csak tőmondatokat hallhattam a szájából, azoknak is a nagy része "bazdmeg" volt. - Van egyáltalán hol laknod? Mert ha nem, akkor...
- Van egy lakásom a Clarkon, elleszek - vigyorogtam, és gyorsan felkaptam a nadrágomat.
- Hogy a francba szereztél ott lakást? - röhögte el magát hitetlenül, mire megráztam a fejem. Most mi, ilyen nehéz lakást szerezni a Clarkon?
- Ismerősömtől. Innen amúgy hogy találok vissza? Csak mert fogalmam sincs, hol vagyok.
- Majd visszakísérlek, úgyis a Rainbow felé megyünk - kiáltotta már a fürdőszobából.
- Jó, kösz.
- Új vagy itt?
- Aha, tegnap jöttem - bólintottam, és az ágy szélén kuporogva dobolni kezdtem a lábammal.
- Honnan? - jött ki vizes fejjel, és póló nélkül a fürdőből.
- Connecticut - feleltem felvont szemöldökkel, de aztán rájöttem, hogy én meg egész reggel nadrág nélkül mászkáltam előttük, úgyhogy nincs miért zavarba jönnöm. - Stoppoltam.
- Az szar.
- Az. Használhatom egy kicsit a fürdőt?
- Persze, nem az enyém a lakás - röhögött Slash, aztán felkapott egy pólót.
Becaplattam a fürdőszobába, és bevágtam magam mögött az ajtót. Megálltam a tükör előtt, és a mosdótálra támaszkodva próbáltam összeszedni magam. Egy napja jöttem ide, fél napon belül megismerkedtem eddig négy sráccal, ezek közül hárommal együtt rúgtam be, és a lakásukon aludtam. Elismerésem magamnak.
Kicsit muszáj volt rendbe szednem magam, mert nem csak úgy éreztem magam, mint a mosott szar, de valami hasonlóan is néztem ki. A hajam kócosan meredt mindenfelé, a sminkem elkenődött, Duff tollal írt száma pedig kezdett lekopni az arcomról. Elröhögtem magam a tegnap este gondolatára, aztán lemostam a telefonszámot, és visszabaktattam a szobába.
- Na és akkor most írd le egy papírra - dobtam oda Duffnak egy tollat, aki röhögve felírta a telefonszámát egy cetlire, és odaadta.
- Ma nem leszünk a bárban, szóval majd máskor megbeszéljük, hogy mit is kéne pontosan.
- Miről beszéltek? - érdeklődött udvariasan Slash.
- Megkértem, hogy csinálja meg a szórókat - válaszolta Duff, és előkapva egy cigit rágyújtott.
- Grafikus vagyok - adtam meg a magyarázatot.
- Komolyan? Hetek óta keresünk valakit, aki megcsinálná.
- Nekem meg végre van munkám - vigyorogtam, aztán leguggoltam, és betűrtem a tornacipőm fűzőjét, hogy ne legyen útban. - Connecticutban is ilyen megbízásokat kaptam, általában bandáknak készítettem plakátokat. Meg egyszer csinálnom kellett egy Coke reklámtáblát.
- Még jó, hogy nem valami amatőré a meló -  eresztett meg Duff egy félmosolyt, aztán felém hajította a Marlboros dobozát. - Cigit?
- Aha, kösz - vettem ki egy szálat a dobozból, és hagytam, hogy Duff meggyújtsa nekem. Kiléptem az erkélyre Izzy mellé, hogy ne a szobát füstöljem tele.
- Milyen a lakás a Clarkon? - érdeklődött, és egy hatalmas füstfelhőt fújt a levegőbe.
- Jó. Rohadt kicsi, de lakható.
- Csövezhetünk nálad? - vigyorgott rám azzal a gunyorossággal, amit eddig még senki máson nem láttam eddigi életemben.
- Oké, mostmár mondja meg valaki, hogy kié ez a lakás - röhögtem el magam, és a korlátra támaszkodtam.
- Egy ismerősömé. Két hete nincs itthon, és nekem adta a kulcsokat, hogy néha nézzek rá.
- Ti meg beköltöztetek - biccentettem. - Elismerésem.
- Kösz. Az a gáz, hogy holnap jön haza.
- Gondolom nem fog örülni, hogy hajléktalanszállónak használtátok a lakását -  mondtam kifújva a füstöt, mire Izzy elröhögte magát.
- Rosszabb. Kirúg.
- Mi van?
- A bolt tulajáé ez a lakás.
- Te őrült vagy - közöltem vele, és szívtam egyet a cigiből. - Majd segítek rendbe rakni, nem fogja észrevenni, hogy itt voltatok.
- Az jó lenne, kösz.
- Nem kéne mennetek? - dobtam le a csikket, és elnyomtam a tornacipőm orrával.
Visszamentünk a szobába, ahol már kicsit nagyobb rend volt, mint előtte. Össze voltak szedve a szétdobált ruhák, de az üres üvegek, és a rengetek csikk még mindig ott volt. Plusz tele volt pöfékelve az egész lakás cigifüsttel.
- Akkor tudjátok mit? Menjetek, majd én rendet rakok - közöltem, és felvettem a földről egy pólót. - Ez kié?
Slash némán kinyújtotta a kezét, mire odadobtam a pólót.
- Tényleg? Csak mert nem tudnál végezni vele egyhamar - mondta Duff.
- Megcsinálom - rántottam meg a vállam, mire hálásan pillantottak rám. - Mikor jöttök vissza?
- Próba után még visszajöhetünk, de csak azért, hogy elhozzuk az utolsó cuccokat is, utána egész estés programunk van.
- Jó, mindegy, hamar befejezem, aztán húzok is haza - kezdtem el összeszedegetni a szétdobált üres üvegeket.
- Este eljöhetnél a Roxyba, mi ott leszünk, és akkor meg is beszélhetnénk ezt a melót - vetette fel Slash.
- Ott leszek. Menjetek már, basszátok meg, meddig álltok még itt? - röhögtem el magam, és átfurakodva közöttük kinyitottam a bejárati ajtót, hogy kimehessenek.
- Biztos elboldogulsz vele?
- Persze, nem először takarítok ki egy egész lakást.
- Kösz, rendes vagy - borzolta össze a hajam Izzy, mire rezzenéstelen arccal pillantottam rá.
- Menjetek inkább - sóhajtottam, és miután sorban kivonultak, becsuktam utánuk az ajtót. Körülnéztem a cigifüsttel, piás üvegekkel, és szeméttel teli szobában. Csak végezzek vele időben.

******

Két órámba tellett, mire elfogadható állapotba rendeztem a lakást. A végére már úgy voltam vele, hogy Izzy jön nekem egy kurva nagy szívességgel. Felszedtem minden szemetet, amit csak találtam, egy órán át szellőztettem minden szobában, hogy kimenjen a töméntelen mennyiségű füst, a fürdőszobában is ki kellett takarítanom - ez nem volt benne a munkaköri leírásomban -, majd összegyűjtöttem az ottmaradt pólókat, nadrágokat, és fél pár cipőket, amik a bútorok alól vagy a bútorok tetejéről kerültek elő. Fél öt körül végeztem, és majd' éhen haltam. Belenyomtam a táskámba az összegyűlt ruhadarabokat, bezártam a lakást, és az ajtófélfa kiálló kis peremére tettem a kulcsot, ahogy Izzy mondta.
Lecsörtettem a lépcsőn, és kiléptem az utcára. Körülnéztem, tök feleslegesen, mivel fogalmam sem volt, hol vagyok, vagy hogy egyáltalán merre kéne mennem.
- Hé, Zoe - hallottam hirtelen a hátam mögül, mire megfordultam. Slash közeledett felém a hatalmas, bongyor hajkoronájával.
- Hé, hogy kerülsz te ide? - biccentettem felé, ahogy mellém ért, és zsebre vágta a kezét.
- Visszajöttem, hogy megnézzem, hogy állsz. Meg azért, mert tudtam, hogy nem ismered a várost - vigyorodott el. - Gondolom, nem akarsz eltévedni.
- Pedig jól elbóklásztam volna - vigyorogtam vissza. - Kocsma mindenhol van, meg amúgy is van egy rakat ruhám, ellettem volna.
Elővettem a szakadt táskámból a sok cuccot, amit fent, a lakásban szedtem össze.
- Nem hoztunk már el minden ruhát? - ráncolta a szemöldökét Slash, és átvette tőlem a ruhakupacot.
- Nem. De szerintem csak azért, mert az ágy alatt, a szekrény tetején, és a virágcserepek alatt nem kerestétek - mondtam, mire elröhögte magát.
- A virágcserepek alatt voltak?
- Ez igen - emeltem fel egy fekete feliratos pólót. - Én kimosnám, mielőtt újra felveszem.
- Kösz - röhögött Slash. - Az enyém amúgy.
- Akkor az maradhat is nálad. A többit is elviszed, vagy megtarthatom?
- Tartsd meg, bár nem hiszem, hogy jó a méret - vigyorgott.
- Inkább vidd, ezek nélkül is elég nehéz a táskám.
- Jó, add - mondta, mire a kezébe nyomtam a cuccokat. Úgy nézett ki, mint aki mosodába megy kosár nélkül. - Na, merre?
- Clark.
- Még mindig nem hiszem el, hogy ott laksz - rázta meg a fejét hitetlenkedve, miközben elindultunk.
- Pedig de.
- Pedig anyád.
- Hé - löktem rajta egy erőtljeset, mire elröhögte magát. - Ha te is ott akarsz csövezni, akkor fogd vissza magad.
- Nálad?
- Aha.
- Kösz, de szerintem anélkül is eleged van már belőlünk, hogy 0-24-ben rajtad élősködünk.
- Őszintén. Van hol laknotok? - pillantottam felé.
- Van.
- Hol?
- Egy raktárban a Palm Avenue-n, közel a Santa Monicához.
- Egy raktár?
- Aha. Ott van minden cuccunk, a hangszerek is.
- Szóval ti egy banda vagytok - bólintottam, és elvigyorodtam. - Fasza.
- Ja.
- Lehet egy kérdésem?
- Mondd.
- Minden este felsétáltok a Rainbowhoz, utána meg vissza a Palm Ave-re? - kérdeztem értetlen hangsúllyal. Elvégre kereshetnének egy közelebbi kocsmát is, nem kéne húsz perceket sétálniuk a Sunsetig...
- Valahogy így - röhögte el magát Slash. - Egyszerűbb lenne, ha közelebb laknánk a Striphez.
Felé fordítottam a fejem, és olyan "na, akkor vond le a következtetést" arccal néztem rá.
- Köthetnénk alkut - mondta pár másodperc csend után.
- Milyet?
- Mondjuk olyat, hogy keményebb napjainkon lóghatunk nálad, cserébe meg felveszünk a banda tervezőgarfikusának.
- Hé, ne akarj már megvesztegetni!
- Te mondtad, hogy csövezhetünk nálad! - mentegetőzött.
- Benne vagyok - szólaltam meg egy kis szünet után.
- Jó, akkor majd megismered a többieket is.
- Axllel már találkoztam.
- Ja, tényleg. Akkor majd megismered Stevent is. Jó nagy seggfej.
- Igen? - nevettem el magam.
- Aha. De mi így szeretjük.
- Ja, de tudod, az is nagy seggfej, aki ráugrik valakire ismeretlenül, és hullarészegen - vigyorogtam felé.
- Oké, részegen mindenki seggfej - röhögött.
- Mindenki? Én önzetlenül hazavonszoltalak téged hajnali négykor.
- Kösz - vigyorgott.
Csak akkor fogtam fel, hol vagyunk, amikor végre kiértünk a főútra. A Melrose-ra. Na, akkor már tudtam, hogy egy kurva hosszú séta vár még ránk a Clarkig.
- Duff amúgy ott akart hagyni a Rainbow előtt - közöltem mellékesen, miután átmentünk a Melrose-on.
- Én is otthagytam volna magamat - mondta, mire elnevettem magam.

Baromi hosszú volt az út a Sunsetig, de mire odaértünk, jópár dolgot megtudtam Slash-ről, meg úgy általában a bandáról. Ő is gitáros. Nem akartam mondani, hogy én is az vagyok, mert per pillanat egy zenekarban sem játszottam, úgy meg nem az igazi. Megtudtam, hogy Duff basszeros, Izzy a ritmusgitáros, Stevené a dob, Axl meg a banda frontembere. Valahogy sejtettem a fellépéséből. Különleges kisugárzása volt, ahogy a többieknek is. Éreztem, hogy nem mindennapi arcok ezek a srácok.
- Oké, innen hazatalálok - szólaltam meg, amikor elértünk a Sunset és a Clark sarkához.
- Akkor este a Roxyban?
- Este.
- Szia. És kösz mindent.
- Szia - mosolyogtam, és néztem, ahogy átrohan az úton. Majdnem elütötte egy kocsi, mire Slash megtorpant, és valami szépet ordítozva ráütött az autó motorháztetejére.
Röhögve megfordultam, és elindultam haza. Semmi tervem nem volt, egyet kivéve: este a Roxyban.

Remélem tetszett, várom a véleményeteket! :) Nemsokára jön a 3. fejezet.
Rose