4. fejezet

HE LOSTS HIS MIND TODAY

 

1985. szeptember 1. de. 11:42, Clark Street, West Hollywood

Pár óra alvás után felébredtem. Nem voltam hajlandó kinyitni a szemem, de így is érzékeltem az ablakon át beszűrődő fény mennyiségét, ami alapján már jócskán elkezdődött a reggel.
Tegnap elaludtam, miközben a srácok még randalíroztak. Annyira emlékszem, hogy Axl rágyújtott a kanapén ücsörögve, és maga elé dumált valamit. Duff rám dobta a dzsekijét, miután bejött az erkélyről, Izzy meg kaját keresett. Slash már előttem beájult, Steven pedig úgy döntött, körbevezeti magát a lakásomban, és folyamatosan beszélt. Aztán elaludtam.

Tudtam, hogy musáj lenne felkelnem, de nem vitt rá a lélek. Nem volt kedvem az üvegekkel és csikkekkel teledobált lakás látványához, sem a rendrakáshoz. Márpedig nem várhatom Mike-ot ilyen szemét körülmények között.
Felpattant a szemem. Magamban káromkodtam pár sort a feledékenységem miatt, aztán a homlokomhoz kaptam a kezem. Mike ma érkezik. Azt mondta, reggel. Mindjárt ideér, én meg nem vagyok éppen példamutató állapotban. Még enyhén a tegnapi piaadag hatása alatt, öt sráccal együtt fekszem a szobában. A földön.
- Mi a... - motyogtam magam elé, és feltápászkodtam. A földön hevertem, még Duff dzsekijével voltam betakarva. Ledobtam magamról a kabátot, aztán miután kitisztult a kép, körülnéztem.
Hatalmas volt a rendetlenség, a párnák a földön, vagy a szekrény tetején hevertek, cipők voltak szétdobálva mindenfelé, és ha jól láttam, egy doboz Marlboro is kiszóródott a padlóra. Axl félig lecsúszva a kanapéról aludt, Izzy az ágyon feküdt keresztbe, Slash pedig pontosan olyan helyzetben volt, ahogy hajnalban kidőlt. Duffot alig vettem észre, mert az ágy túloldalán, a földön terült ki, és egy üres üveget tartott a kezében. Stevent viszont sehol sem láttam. Aztán elkapott egy erős sejtés, hogy hol találom őt.Átlépve pár üres üvegeget benyitottam a fürdőszobába, és félrerántottam a kád mellett lógó függyönyt.
- Mi van? - kezdett mocorogni Steven, és átfordult a másik oldalára.
- A kádamban alszol - közöltem mellékesen, és elnevettem magam.
- Aha - motyogta Steve.
- Nem akarsz felkelni?
- Nem, jó itt - nem vette a célzást.
- Oké, szép álmokat - húztam vissza a függönyt, és magára hagyva őt kimentem a szobába.
Axl közben felébredt, és egy cigivel a szájában próbált magához térni. A haja kócosan meredt az ég felé, az arcáról sütött a másnaposság, a tekintetével pedig gyilkolni tudott volna.
- Hé - biccentettem felé, és óvatosan leültem mellé a kanapéra.
- Cigit?
- Kösz - vettem ki egy szálat a felém nyújtott dobozból, és hagytam, hogy Axl meggyújtsa.
- Steven a kádban? - kérdezte egyszerűen.
- Aha - röhögtem el magam, mire Axl elmosolyodott.
Pár percig csak csendben fújtuk a füstöt egymás mellett, aztán Axl megtörte a csendet.
- Kösz, hogy pecózhatunk nálad - fordult felém.
- Nincs mit - mondtam, és mosolyogva végignéztem a srácokon. Aztán megint eszembe jutott az öcsém, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan penderítsem ki barátságosan a fiúkat a kéróból, mielőtt Mike ideér. Nem nagyon akartam őket elzavarni, elvégre én hívtam őket ide.
Hirtelen felálltam, elnyomtam a cigit a kisasztalon lévő hamutálban, és az ablakhoz lépve széthúztam a függönyöket.
- Mi a szar... - nyitotta ki a szemét Duff, és hunyorogva felült.
Egy karórát vettem fel a földről, és rápillantottam a számlapjára.
- Mindjárt dél. Ez kié?
- Enyém - nyújtotta a kezét Axl, én meg belenyomtam az órát. Izzy mocorogni kezdett, de nem ébredt fel.
- Van kajád? - lépett ki a fürdőszobából Steven, és ő is hunyorogni kezdett az éles fénytől. Bement a konyhába, és elkezdett keresgélni.
- Nincs - mondtam, és utána mentem. Épp egy szekrényben kutatott, ami totál üres volt.
Kinyitottam az apró hűtőmet, és kiemeltem belőle egy dobozt.
- Illetve... Egy napos hideg pizza jó lesz? - röhögtem el magam, mire Steven kivette a kezemből a pizzás dobozt.
- Aha, köszi - mondta kómásan, és kiment a szobába. - Reggeliii!
- Mi van? - emelte fel a fejét Slash, Steven meg fejbe dobta egy szelet fagyott pizzával. - Kurva anyádat Adler.
- Ezt meg tudod egyáltalán enni? - emeltem ki a dobozból egy szeletet. Majdnem kőkeményre volt fagyva, ráadásul nem is volt valami friss.
- Éhes vagyok, úgyhogy igen - mondta Steven, és leült az ágyra. Megpróbált beleharapni a pizzába, de nem nagyon sikerült neki.
- Nekem is passzolj már le egyet - szólalt meg Izzy, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. Steven őt is megdobta egy szelettel, Izzy viszont nem nagyon törődött azzal, hogy fejbe lett dobva, csak felült, és félálomban enni kezdett.
- Biztos ezt akarjátok kajálni? - nevettem el magam.
- Miért, mi ez? - tápászkodott fel Slash, és félig csukott szemmel megpróbálta kitalálni, hogy mi van a kezében.
- Pizza.
Steve és Izzy nem válaszoltak, csak zabáltak tovább. Már amennyire tudtak.
- Dobj már meg eggyel - jött be az erkélyről Duff, aki időközben megejtette reggeli cigijét. Axl még kint fújta a füstöt.
Válaszul Steven vállon dobta egy pizzadarabbal, Duff meg felvette a földről, és enni kezdte. Még csak le sem fújta, vagy valami. Nem válogatnak, az már biztos. Hagytam őket, hadd rágódjanak tovább, és inkább kimentem az erkélyre.
Axl a korláton támaszkodott, és komor arccal fújt egy füstfelhőt.
- Hé - köszöntem neki, mire odakapta a fejét, és villantott egy mosolyt. Kicsit sápadtnak tűnt. - Baj van?
- Nem, miért? - kérdezte, de nem nézett rám.
- Idegesnek tűnsz.
- Lehet.
Nem volt túl bőbeszédű, úgyhogy inkább békén hagytam. Leültem a földre, a hátamat a korlátnak támasztottam, és elővettem a bőrdzsekim zsebéből egy doboz cigit.
- Adjak tüzet? - ült le mellém Axl, és a kezembe nyomta az öngyújtóját.
- Köszi.
Csendben ültünk egymás mellett, és bár Axl nem mondott semmit, látszott rajta, hogy gond van. Tegnap alaposan kiütötte magát. Lehet, hogy azért, mert tényleg valami gáz van. Még nem ismertem annyira, hogy ezt meg tudjam állapítani, és csesztetni sem akartam, úgyhogy inkább nem firtattam a dolgot.
Bentről hirtelen egy csattanás hallatszott, majd hatalmas röhögés. Elnevettem magam, Axl pedig elmosolyodott. Lehet, hogy tényleg nincs semmi baja. Szívtam egyet a cigiből, és oldalra fordulva kifújtam a füstöt. Leláttam az utcára, nem volt valami nagy a forgalom. Mondjuk így, délben nem is vártam mást.
- Mind a Palm Ave-en laktok? - kérdeztem hirtelen, és rugdosni kezdtem az egyik tornacipőmmel a falat. Olyan pici volt az erkély, hogy így, ülve még a lábamat sem tudtam kinyújtani.
- Ja, néha - válaszolt felém fordulva. - Néha mind, néha csak hárman-négyen. Stevennek van lakása, meg Izzynek is volt.
- Volt?
- Kitette a tulaj, mert nem fizette a lakbért - fújt ki egy füstfelhőt. - Te, bérled ezt a lakást?
- Nem, enyém - vigyorogtam büszkén, Axl meg hitetlenül felvonta a szemöldökét. - Rohadt olcsó volt, mert ismerősöm szerezte, plusz volt egy kis megtakarított pénzem pár évi melóból.
- Kár, hogy a spórolt pénz elfogy - nézett rám egy félmosollyal.
Már jócskán elmúlt dél, mégsem éreztem, hogy jobban sütne a nap. Felpillantottam az égre, és megállapítottam, hogy ennél nem is lesz melegebb az idő. Az egész égbolt szürke volt, egyre feketébb felhőkkel. A napot is alig lehetett látni.
- Esni fog, kurva jó - nyomtam el a cigimet a földön. Axl követte a példámat, aztán feltápászkodott a földről.
- Gyere - nyújtotta a kezét. Elmosolyodva megfogtam, és hagytam, hogy felhúzzon.
Axl után mentem be a szobába, szóval először észre sem vettem, mi történt odabent. Aztán ahogy beljebb léptem, megláttam. Úgy nézett ki a szoba, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta, pedig csak nyolc percre mentem ki. Minden szar szét volt szórva a földön, a takaróban majdnem fel is buktam.
- Mi a szart csináltatok itt? - röhögtem el magam, és felvettem a földről a rajzmappámat, ami valahogy kimászott a táskámból.
- Otthon érezzük magunkat - vetette hanyatt magát Steven az ágyon, mire elröhögtem magam.
- Csak nyugodtan. Ami cuccotokat szétdobáljátok, azt úgyis kidobom - közöltem, mire Duff gyorsan felvette a földről a kapitánysapkáját.
- Nem rendetlenkedünk többet, anyu - emelte fel a fejét Steven, mire lekaptam a lábamról az egyik cipőmet, és fejbe dobtam vele. - Héé.
- Menni kéne - nézett az órájára Axl.
- Eljöhetsz a próbára, ha akarsz - nézett rám Slash, és felvette a tornacipőjét.
- Nem mehetek, de azért kösz - mosolyogtam, bár az a mosoly sem volt valami őszinte, kicsit kezdtem beparázni. Mike azt mondta, reggelre ér ide. Hol a francban van?
- Miért, mi dolgod van? - kérdezte Izzy "udvariasan".
- Várom az öcsémet.
- Van egy öcséd? - vonta fel a szemöldökét Duff.
- Van, tizenhét éves. Meglépett otthonról, és már ide kellett volna érnie - mondtam, és levágódtam a kanapéra. Nem bírom magam, amikor így átváltok anyáskodó hisztigépre. Duff odajött hozzám, és rátette a kezét a térdemre, mire abbahagytam a türelmetlen lábdobolást.
- Nyugi.
- Nyugodt vagyok - álltam fel kicsit hirtelen, és az ágyhoz lépve elvettem a fél pár cipőmet Steven mellől.
- Menjetek nyugodtan - mondtam, amikor észrevettem, hogy mind szótlanul állnak, vagy ücsörögnek. Nem siettek nagyon arra a próbára.
Lekísértem őket az utcára, hogy addig is ne egyedül tépjem az agyamat. Amint kiléptünk az ajtón, eleredt az eső. Duff rögtön feltette a sapiját, Izzy meg felhúzta a farmerdzsekijét a fejére.
- De jó - röhögtem el magam, és összehúztam magamon a bőrdzsekimet.
- Este leszel a Rainbow-ban? - kérdezte Slash, amíg a többiek ordibálva rohanni kezdtek, valami menedéket keresve az eső elől.
- Nem tudom - azt se tudtam, hogy mi a szart csináljak abban a pillanatban. Mike azt mondta, reggelre ér ide. Kurva nagy seggberúgást kap, ha egyszer megérkezik. - Vagyis... Igen, leszek.
- Oké - mosolyodott el Slash egyre távolodva. Visszamosolyogtam, aztán néztem, ahogy még int egyet, majd a többiek után fut. Csak túlizgulom a dolgot, semmi más. Mindjárt ideér.

******

Nem ért ide. Délután öt is elmúlt, és Mike még nincs itt.
Felálltam, és a telefonhoz mentem. Ha valami gond lenne, biztos hívott volna.
- Halló.
- Szia anya, Zoe vagyok. Beszéltél azóta Mike-kal? - tértem egyből a lényegre, még azt sem hagytam anyámnak, hogy visszaköszönjön.
- Beszéltem, persze. Fél órája hívott, hogy elfogyott az aprópénze, és nem fog tudni telefonálni egy ideig. Odaért már?
- Nem, anya, azért kérdeztem, mert még nem ért ide - tettem a kezem a homlokomra.
- Legutóbb még csak Palm Springsben volt.
- Akkor jó, nemsokára ideér.
- Leteszlek kislányom, mert dolgom van. Hívj, ha Mike odaért.
- Jó, majd hívlak.
Letettem a telefont, és megkönnyebülve hanyatt vágtam magam az ágyon. Két óra múlva itt az öcsém. Két óra múlva hét lesz. Akkor már kéne mennem a Rainbow-ba. Vagy viszem magammal Mike-ot, vagy itthagyom. Vagy elengedem a Sunseten, hogy hadd kószáljon. A Rainbow-ba viszont be nem teszi a lábát.

******

Hét előtt pár perccel már kint álltam a háztömb előtt. Már nem ömlött az eső annyira, inkább csöpögött. Azért a fejemre terítettem a bőrdzsekimet, a biztonság kedvéért. Még volt egy kis időm indulásig, és reméltem, hogy Mike ebben a kis időben fog megérkezni, mert rohadtul nem akartam órákig várni rá. Meg a gitáromat is látni akartam, hogy jól van-e. Biztos totálisan elhangolódott az út alatt. Mondjuk tökre mindegy, hogy hogyan szól, ha Mike otthon hagyta az erősítőt. Ajánlom, hogy magával hozza.
- Gyerünk már - motyogtam magam elé türelmetlenül. Egyik lábamról billegtem a másikra, ami nálam egyet jelent a "na jó, mindjárt elegem lesz, és elhúzok a francba" állapottal.
Hirtelen begördült elém egy kocsi, mire reflexből hátraléptem, és persze majdnem el is tanyáltam. Szitkozódva visszanyertem az egyensúlyomat, és már készültem, hogy belerúgjak annak a rohadt autónak az oldalába.
- Szia, Zoé - ugrott ki a volán mögül az öcsém, és lazán odasétált hozzám. Nem zavarta, hogy majdnem elütött.
- Baszódj meg, Mike - löktem meg a vállát, mire szerencsésen hanyatt is esett.
- Héé - tápászkodott fel, és leporolta a tenyerét.
Hát nem vagyunk az az egymást nyálasan szerető testvérpár. Még csak meg sem öleltük egymást.
- Hol a gitárom? - téptem fel az anyósülés felőli ajtót, és behajoltam a kocsiba.
- A csomagtartóban, te észlény.
- Te ne pofázzál nekem, még azt sem tudtad kiszámolni, hogy mikorra érsz ide - sétáltam hátra a csomagtartóhoz, és megpróbáltam kinyitni. - Csak mert rohadtul nem reggel van, drága kisöcsém.
- Jó - rándította meg a vállát Mike, és a járdáról nézte, ahogy szerencsétlenkedem a csomagtartó ajtajával, ami persze beragadt . - Ne úgy nyisd, befelé nyomd. Ne lefelé, befelé. Be aztán fel. Fel, érted? Bakker Zoe, de béna vagy.
- Akkor nyisd ki te - léptem hátrébb indulatosan, és morogva nyugtáztam, hogy Mike-nak elsőre sikerült a művelet.
- Parancsolj.
- Húzz arrébb - löktem félre, és behajolva megragadtam a gitártokomat. Miután kivettem, rögtön nekitámasztottam egy falnak, hogy megnézzem, nincs-e valami baja.
- Nyugi, kifogástalan az állapota - állt meg mellettem vigyorogva Mike, és zsebre vágta a kezét.
- Majd azt én eldöntöm.
- Felmehetnénk végre? Csak mert egy csomó cuccom van, és nem akarok itt állni estig.
- Este van - néztem rá olyan "hú de hülye vagy" fejjel.
- Akkor segíts - hajolt be félig az autóba, és kidobott a járdára egy sporttáskát.
Segítettem neki felcuccolni a lakásba, aztán adtam neki pénzt pizzára, és otthagytam. A lakáskulcsot is rábíztam, mert azt gondoltam, nála biztonságban lesz. Nyolc körül elindultam a Rainbow-ba.