5. fejezet

DANCING WITH MR. BROWNSTONE

1985. szeptember 1. du. 8:11, Rainbow Bar, Sunset Strip, West Hollywood

Beléptem a Rainbow-ba, és körülnéztem. A srácok még nem voltak ott, ezért kértem magamnak egy Coca-Colát, és leültem egy üres asztalhoz. Nem volt valami nagy a tömeg, de már akkor, este nyolc körül is lehetett látni érdekes arcokat. Például ott volt az a piros hajú punk srác. Nem sokszor láttam eddig ilyen alakokat.

- Hé, Zoe! - hallottam hirtelen, mire felkaptam a fejem. Kellett egy kis idő, amíg beazonosítottam, hogy mégis ki a franc áll előttem.

- Jackie! Hát te? - mosolyodtam el. Az a csaj volt, aki elfuvarozott Connecticutból egészen idáig. Nem hittem, hogy még valaha összefutunk. Pedig de. Jackie egészen hasonlított rám stílusban, bár ránézésre is kicsit visszafogottabb típus volt. Semmi hajtupír, semmi szakadt cucc, semmi agyonnyúzott tornacipő.
- Leülhetek? - kérdezte, mire arrébb csúsztam, hogy elférjen mellettem.
- Hogy kerülsz ide?
- Csak átutazóban vagyok itt - mondta. - Nem kenődött el a rúzsom?
- Nem. Hogyhogy átutazóban?
- Elmegyek egy hétvégére Seattle-be haverokkal. Hétfőn jövök vissza. És te? Milyen Los Angelesben? - vigyorgott, és beleivott a kólámba.
- Eddig jó. Össz-vissz öt srácot ismerek a környékről, plusz az öcsém, akit el kellett szállásolnom, mert meglógott otthonról - vontam fel a szemöldököm, mire Jackie elnevette magát. - Még egy hete sem vagyok itt, de máris fogy a pénzem... Kéne találnom valami állandó melót.
- Segíthetek keresni, ha akarod.
- Köszi, az jó lenne - mosolyogtam rá hálásan. - Persze csak ha van időd. Már így is túl sokat tettél értem.
- Időm az mindig van - vigyorodott el, mire elröhögtem magam.
- Rúzsos a fogad.
- Basszus, tényleg? - kapta a szája elé a kezét Jackie. Idegbajosan dörzsölni kezdte a fogát az ujjaival, én meg csak röhögtem mellette. Egészen hétköznapi látvány lehetett.
Még dumáltunk kicsit Jackie-vel, aztán megadtam neki az otthoni számom, mert mennie kellett. Azt mondta, majd hív, ha visszaért Los Angelesbe, aztán elköszönt, és sietősen elhúzott.
Megint ott ültem egyedül. Jackie félig megitta a kólámat (ja igen, ugyanolyan pofátlan, mint én), úgyhogy vettem még egyet, és visszaültem az asztalhoz. Már kilenc is elmúlt. A srácok ilyenkor már itt szoktak lenni. Minden mindegy alapon ücsörögtem tovább, hiszen időm volt, más dolgom meg úgysem akadt, szóval gondoltam, megvárom őket.

******

Tizenegy óra van. Három tetves órája ülök itt, és annyi Coke-ot ittam meg, hogy pár napig biztos nem fogok aludni.
- Rohadt jó.
Kicsit csalódottan a táskám után nyúltam, és felálltam. Mindegy, van ilyen. Majd máskor találkozom velük.
Kiléptem az utcára, ahol még javában zajlott az élet. Főleg az elmebeteg Los Angelesi fiatalok élete. Az alatt a hét perc alatt, amíg hazaértem, háromszor utánam fütyültek, egy részeg gyerek letapizott, és ketten füvet akartak eladni nekem. Lepattintottam őket azzal, hogy "tartsd meg a füvedet, baromarc", aztán félrelökve pár embert, akik csak azért is a járda közepén tobzódtak (biztos, ami biztos, senki se férjen el mellettük) végre ismerős környékre értem, és megálltam a háztömböm előtt. Szinte éreztem, hogy lelassult az agyam a töméntelen hülyeség láttán. Felcaplattam a lépcsőházban, és megálltam a lakásom ajtaja előtt. Zárva volt, úgyhogy bekopogtam, hátha Mike meghallja.
Kattant a zár, és kinyílt az ajtó.
- Te meg mit csinálsz itt ilyen korán? - állt arrébb az öcsém, hogy bemehessek a lakásba.
- Meghalok - dőltem be az ágyamba arccal előre, és mozdulatlanul feküdtem tovább.
- Kérsz kaját?
- Nincs kajám - támaszkodtam fel, és értetlenül néztem Mike után, aki bement a konyhába, és nagy zajjal kotorászni kezdett a konyhaszekrényben.
- De van - lépett a szobába, és megdobott egy dobozzal. Valami müzlis cucc volt.
- Honnan szerezted?
- Még az úton vásároltam be. Mindent vettem, ami kell, szívesen - vigyorgott, és bekapcsolta a földön lévő rozoga tévét. A homlokomat ráncolva feltápászkodtam, és kimentem a konyhába, hogy megnézzem, igazat mond-e. Igazat mondott. A hűtő félig tele volt, és a szekrényekben is volt pár doboz. Ez vagy egy hónapra elég.
- Miből vetted ezeket? - kiabáltam ki a szobába, miközben egy tésztás dobozt forgattam a kezeim között. Tészta. Hát főzni nem fogok, az biztos.
- A pénzedből - hallottam Mike hangját, mire elkerekedett a szemem, és kirontottam a konyhából.
- Mi van?
- Találtam egy perselyt a garázsban, ami tele volt pénzzel - mondta nyugodtan, miközben folyamatosan a tévé képernyőjét bámulta, aztán rám emelte a tekintetét. - Túlságosan elrejtetted, és elfelejtetted hol van, mi?
- Nem is tudtam, hogy volt egy perselyem - röhögtem el magam, és leültem Mike mellé a földre.
- Pedig de. Rohadt sok pénz volt benne, maradt is belőle. Ott van a táskámban.
- Király, úgyis fogyóban a lóvém.
- Keress munkát.
- Persze, keressek munkát, addig te szart sem csinálsz, csak zabálod a kajámat.
- Hé, én vettem azt a kaját!
- Az én pénzemből, te barom - ütöttem vállon, mire majdnem felborult.
- Nyugi már! - ült arrébb, hogy ne érjem el.  Dühösen hozzávágtam a kezemben maradt tésztás dobozt, mire röhögve felemelte a kezét, és kivédte a dobást. - Majd én is keresek melót.
- Azért - álltam fel, és lehajolva hozzá összeborzoltam a haját.
- Ne már basszus!
Kicsoszogtam a konyhába, aztán élvezve a sok kaja látványát előkotortam egy tányért, és nagy csörömpöléssel teleöntöttem kukoricapehellyel meg tejjel. Kirántva az evőeszközös fiókot kikaptam belőle egy kanalat, aztán - mivel mindkét kezem tele volt - a fiókot jobb híján a lábammal csuktam be. Bementem a szobába, és leültem az öcsém mellé. A tévében valami béna kvízműsor ment, de elvoltam vele. Elvégre volt kaja, a tévé működött, és az öcsém sem csinált eddig semmi balhét.
- Kopogtak - kapta fel a fejét Mike. Kanalaztam egyet a tányéromból, és óvatosan feltápászkodtam a földről. Mégis ki a franc keres ilyenkor? Odabaktattam az ajtóhoz, aztán rászóltam Mike-ra, hogy halkítsa le a tévét, mert üvölt, mint állat.
- Hé, szia - kerekedett el a szemem, miután kinyitottam az ajtót. Slash állt előtte.
- Hé, zavarok? - vágta zsebre a kezét.
- Dehogy, mi van?
- Csak nem voltál a Rainbow-ban, azt hittem valami baj van.
- Ott voltam, egy negyed órája értem haza - pillantottam a falon lógó, ócska, de működő órára.
- Igen?
- Aha. Hol voltatok? - kérdeztem teli szájjal, mire Slash elröhögte magát.
- A Palm Ave-en. Volt egy kis gáz.
- Mi történt? - intettem a fejemmel, mire Slash a vállam fölött bepillantott a szobába. Követtem a tekintetét, egészen az öcsémig. Mike kiszórt egy zacskó chipset a földre, aztán levette a cipőjét, és a falhoz vágta. És ezzel a gyerekkel élek együtt húsz éve... Vigyorogva megráztam a fejem, aztán kijjebb toltam Slash-t a folyosóra. Kiléptem a lakásból, és becsuktam magam mögött az ajtót. Mike-nak nem muszáj hallania.
- Na, mi van? - kérdeztem még egyszer, és bekaptam egy kanál kukoricapelyhet. Slash újra elnevette magát, aztán kivette a zsebéből a kezét, és a benne lévő cigis dobozt kezdte el forgatni az ujjai között.
- Semmi különös, balhéztunk egy sort.
- Mert?
- Stevent egész nap nem láttuk, pedig meg volt beszélve a próba.
- És? Ennyi?
- Hát, nem egészen. Este odatolta a pofáját, de totál be volt lőve.
- Mi? - kerekedett el a szemem, és természetesen félrenyeltem a meghökkentség miatt. Köcsécselve ütögettem meg a mellkasom, aztán Slash röhögését hallva én is elnevettem magam. - Szóval, be volt lőve?
- Ja, nagy gáz volt. Szart se tudott csinálni, olyan laza volt, hogy majdnem szétesett.
- Bazdmeg - sütöttem le a szemem. Ezt nem hiszem el.
- Nem első alkalom, de eddig nem csinált belőle rendszert - pattintotta fel Slash a cigis doboz tetejét, és egy szálat a szájához kapva rágyújtott. Nem tűnt nagyon idegesnek.
- Még jó, bazdmeg... Most hol van?
- Nem tudom, eljöttem. Kurvára elegem volt már az ordibálásból.
- Többiek?
- A Rainbow-ban, kivéve Axlt. Ő rendbe rakta Adlert, aztán elhúzott valahová.
- Az rohadt jó. Le fog nyugodni?
- Aha, le. Más kérdés, hogy mikor - fújt egy füstfelhőt. - Nem jössz le a bárba?
- Bocs, nem, itthon maradok az öcsémmel - biccentettem a lakásajtó felé. - De majd összefutunk.
- Jó, persze. Holnap?
- Holnap - mosolyodtam el, aztán köszönésképp vállon löktem, és miközben Slash hangosan lecsattogott a lépcsőházban, én visszacsoszogtam a lakásba. Mike még mindig a tévé előtt ült, de a chips már eltűnt a földről.
- Ez ki volt? - kérdezte az öcsém, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a képernyőről.
- Egy ismerősöm - kiabáltam már a konyhából, és bedobtam az üres tálat a kanállal együtt a mosogatóba.
- Drogos?
- Mi van? - vetettem magam hanyatt az ágyon.
- Hernyós?
- Honnan veszed? - emeltem fel a fejem.
- Hallottam.
- Nem.
- Ugye te nem lövöd magad? - fordult felém Mike egy pillanatra.
- Nem - forgattam meg a szemem, és felmarkolva a mellettem lévő párnát hozzávágtam. - Te ne dumálj, hülye kis füves.
- A fű más.
- Aha, jó. Szólj, ha ez engem érdekel - csusszantam le mellé a földre.
- Te is szívtál már.
- Igen Mike, szívtam, és? Nem akarok függeni semmitől, főleg nem drogoktól.
- És a cigi? - vigyorgott rám.
- Kussolsz - löktem meg mosolyogva.
Éjfélig ültünk ott a tévé előtt. Jó szar műsorok mentek, Mike azzal foglalta el magát, hogy minden egyes műsorvezetőt, vagy színész parodizált. Rég volt már ilyen, hogy együtt hülyültem az öcsémmel. Talán pár éve utoljára, amikor ő még ártatlan, aranyos kisfiú volt. Régen volt.

Mike fél egy körül elaludt, és én is fáradt voltam már, úgyhogy kinyomtam a tévét, és bedőltem az ágyba. Álmos voltam, de nem tudtam aludni. Szar ügy. Fél órán keresztül forgolódtam, lerúgtam magamról a takarót, aztán visszahúztam. Bedobtam a sarokba a párnámat, aztán felálltam, és visszavittem, mivel rájöttem, hogy párna nélkül nem vagyok képes aludni. Végül kikászálódtam az ágyból, megragadtam a kisasztalon heverő cigis dobozomat, és az öngyújtómat, aztán halkan kimentem az erkélyre.
Hűvös volt az idő, de jól esett a hideg levegő. Mezítláb voltam, egy rövidnadrágban, és egy bazi nagy, rövid ujjú pólóban, aminek az ujja leért a könyökömig, az alja pedig még a gatyámat is eltakarta. Rátámaszkodtam a korlátra, és lenéztem az utcára. Egy lelket sem láttam. Szívtam egyet a cigiből, aztán kifújtam a füstfelhőt, majd újra lepillantottam a kihalt utcára. Az utcai lámpák halványan világítottak, de így is kiszúrtam egy közeledő alakot. Colos srác, szőke hajjal, fekete dzsekiben, zsebre vágott kézzel.
- Hé, Duff! - kiáltottam el magam. Duff megtorpant egy pillanatra, és körbefordult. Mindenhová nézett, csak felfelé nem.
- Fent basszus - nevettem el magam, mire felemelte a fejét. Gondolom, nem nagyon látszódtam a sötétben, de így is megismert.
- Mit csinálsz? - mosolyodott el. Nem kiabált, mégis tisztán hallottam a hangját a hatalmas csöndben.
- Te mit csinálsz? - vigyorogtam, és kihajoltam az erkélyről, mintha ezzel közelebb kerülhettem volna hozzá.
- Gyere le - intett röhögve, mire elnyomtam a cigimet, sietősen beléptem a lakásba, és halkan, hogy Mike fel ne ébredjen, becsuktam az erkélyajtót. Felkaptam egy farmerdzsekit, és úgy, ahogy voltam, cipő nélkül kiléptem a folyosóra. Lefutottam a jéghideg lépcsőn, és kimentem az utcára. Duff ott állt a háztömb előtt, és vigyorogva, zsebre vágott kézzel bámulta, ahogy káromkodva végiglépkedek a szúrós és éles kavicsokkal teli járdán.
- Nincs rajtad cipő - nevette el magát.
- Tudom - vigyorogtam, és összehúztam magamon a dzsekimet. Úgy néztem ki, mintha nem is lenne rajtam gatya. Frankó. - Hová mész?
- Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy nem tudom?
- Nem - röhögtem, és elsöpörtem pár hajtincset az arcom elől. Duff közelebb lépett, és egy másodpercre megfogta a kezem.

- Jéghideg a kezed.

- Már kint vagyok egy ideje - mondtam, aztán megborzongtam. Egy idő után a "hűvös" kezdett fagyosnak érződni. - Nem mész vissza a Palm Ave-re?

- Dehogynem, máshol nem tudok aludni.
- Akkor hogyhogy erre jössz?
- Gondoltam, előkerítem Axlt - vonta meg a vállát. - De igazából mindegy, úgyis jelentkezik majd. Egyszer.
- Hallottam, balhé volt.
- Ja. Nem durva, máskor is volt ilyen.
- Szóval semmi gáz nem lesz a bandával? - kérdeztem, és pár másodpercig összedörzsöltem a tenyereimet, hátha feloldódik a jégréteg, ami az elmúlt pár percben képződött rajtuk.
- Áá, nem. Száz, hogy nem lesz. Végre sínen vagyunk, senki sem akarja elcseszni.
- Akkor oké - bólintottam, és mozgatni kezdtem a lábfejeimet, mert enyhén elgémberedtek a hideg betontól.
- Menjél már, mielőtt felfázol - röhögött Duff, aztán a vállamnál fogva a bejárati ajtó felé fordított, és rácsapott a fenekemre. Felháborodva megtorpantam. Nem ló vagyok, basszus.
- Hé! - fordultam oda, de Duff már el is indult, az út kellős közepén sétált tovább. Gyorsan utána kiáltottam, még mielőtt eltűnt volna a sötétben. - Rohadj meg, hallod? Szép álmokat, baromarc!
- Szia! - kiabált vissza röhögve, aztán intett, és befordult a következő saroknál.
Vigyorogva befutottam a házba, és felrohantam a lakásba. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, mire Mike morgott egyet, és átfordult a másik oldalára. Rádobtam a farmerdzsekimet - jó testvér lévén betakartam -, aztán beugrottam az ágyba és betakaróztam. Ugyanúgy nem tudtam elaludni, de melegem már nem volt. A plafont bámultam, és nem tudtam aludni. Nem tudtam kiverni a fejemből a dolgot.