12. fejezet

11:00 AM, WEST HOLLYWOOD, SUNSET STRIP

 

1985. szeptember 3. du. 1:12, Sunset Strip, West Hollywood

Slash még közelebb húzott magához, és a falhoz húzódott. Elképesztő volt a tömeg. Az emberek ilyenkor nem is figyelnek a másikra, mindenki siet a saját dolgára, és az sem érdekli, ha közben áttapos pár ártatlan társán. Hihetetlen, milyen önző mindenki egy ilyen kurva nagy városban.

- Menjünk már - fordítottam Slash felé a fejem, de ő csak a nyakát nyújtogatta. Valamit nagyon keresett.

- Te, az nem Duff? - kérdezte továbbra is a tömeg feje fölött nézelődve.

- Hol? - pillantottam fel, és Slash-t eltolva magamtól - csak mert még mindig szorongatott, mintha félne, hogy elsodor az emberáradat - körbenéztem. Nem sok lehetőségem volt, felmásztam a hátunk mögött álló kerítés kőperemére, kiemelkedve az ezernyi, hangyákként bolyongó ember forgatagából.
- Mit látsz? - nézett fel rám Slash. Körülnéztem. Az úttesten szorosan egymás mögött haladtak az autók, a járdán pedig egy négyzetcentiméternyi szabad helyet sem láttam. Mégis könnyű volt megtalálni Duffot - szimplán egy kétméteres, szőke punkot kellett keresnem. Még a legnagyobb rengetegben is könnyűszerrel rá lehet találni.

- Ott van - kiáltottam fel, próbálva túlharsogni az utcazajt és a kocsidudálást. Felemeltem a karom, úgy mutattam Slash-nek az irányt, aki közben feladta, és inkább felmászott mellém a kerítésre.

- Hol?

- Ott, nézd - mutogattam az út túloldalán lévő bank irányába. Csak Duff haját láttam, de valószínűleg épp plakátot ragasztott a mellette lévő telefonfülkére. - Hé, Duff!

Iszonyat erővel ordítottam, a legnagyobb hangomat kiengedve, de így sem hallott meg.

- Hééé, Duff! - üvöltötte el magát Slash, aztán a szájába vette két ujját és füttyentett egy éleset. Röhögve tapasztottam az egyik kezem a fülemre, a másikkal még mindig a kerítésben kapaszkodtam. Duff - csak úgy, ahogy nyolcvankettő másik ember - felkapta a fejét a füttyentésre, és felénk fordult. - Integess!

- Duuuuff! - kiabáltam, és a magasba lendítettem az egyik kezem. Slash még a cipőjét is fel akarta dobni a magasba, hátha Duff könnyebben oda talál, de jeleztem neki, hogy a punk már rég észrevett minket, ha lehet, ne dobja a fél pár tornacipőjét a tömegbe.

- Gyertek át! - üvöltötte Duff vigyorogva, és maga felé intett.

- Menjünk - ugrott le Slash a kerítésről. Mellesleg majdnem ráugrott egy öltönyös fazonra, aki káromkodva kerülte ki az égből pottyant, szakadt nadrágos oroszlánsörényt. Követtem a példáját, aztán ahelyett, hogy megfogtam volna a felém nyújtott kezét, fogtam magam, és felugrottam a hátára.

- Aaa, bazdmeg, hülye vagy? - tántorodott meg Slash, aztán visszanyerte az egyensúlyát, és röhögve a combom alá nyúlt, hogy megtartson. Belekapaszkodtam a vállába, és elvigyorodtam.

- Szólj, ha szálljak le - hajoltam a füléhez, hogy halljon is valamit abból, amit mondok.

- Egész könnyű vagy - közölte röhögve, aztán határozottan elindult a zebra felé. Nevetve figyeltem, hogy tör utat magának a tömegben, velem a hátán. Próbáltam úgy tartani a lábamat, hogy ne rúgjak bele senkibe, de nem nagyon sikerült.

- Héé, Duff! - engedtem el fél kézzel Slash-t, és felegyenesedve az említett felé hadonásztam, mire az röhögve elindult felénk.

- Letehetsz - hajoltam előre Slash-hez, amint átértünk a zebrán, de nem akart lerakni.

- Nekem jó így - röhögte el magát, és a fejét hátradöntve próbált meg az arcomba nézni.

- Oké - rántottam meg a vállam, és elmosolyodtam, ahogy megláttam a tömegből lassan előtűnő, bőrgatyás Duffot.

- Hé - lépett elénk vigyorogva. - Na, mi van?

- Már csak ennyi maradt - lengettem meg a fél kezemben szorított papírokat. Duffnál semmi sem volt.

- Nekem ez volt az utolsó, amit felragasztottam.

- Hogyhogy feljöttél a Sunsetre? - kérdezte Slash, és dobott egyet rajtam.

- Basszus, ne már!

- A Melrose-on ennél is többen vannak, esélyem sem volt.

- Magasabb vagyok, mint te - vigyorogtam rá, felismerve, hogy Slash hátán ülve még Duffra is le kell, hogy nézzek.

- Örülök, bazdmeg - röhögte el magát Duff.

- Oké, ennyi elég volt - szólalt meg alattam Slash, és nemes egyszerűséggel elengedett. Egy hajszálon múlt, hogy nem estem seggre.

- Cseszd meg - löktem hátba, mire röhögve felém fordult, és összeborzolta a hajam. Rezzenéstelen arccal vártam, amíg Duff és Slash befejezik a kiröhögésemet. - Akkor ezeket még dobáljuk szét.

- Jó, add - kapta ki a kezemből Duff a maradék plakátot, aztán az embertömeg felé fordult, és elkezdte a szembejövők kezébe nyomni a papírokat. A "kérsz egy szórólapot?" stílus helyett a "tessék, vidd, bazdmeg" módszert válaszotta, konkrétan esélyt sem hagyva az ártatlan gyalogosoknak, hogy visszautasítsák a plakátot. Így persze fél perc alatt elfogyott mind.

- Oké mehetünk - fordult felénk, és zsebre vágta a kezét.

******

- Keressük meg Izzy-t.

- Szerintem már rég egy bárban ül, és épp seggrészegre issza magát - mondta Duff, és félrelökött a vállával egy embert, aki történetesen semmit sem tett ellene, csak szimplán útban volt.

- Hát pont nem - álltam lábujjhegyre, és a kocsisor felett átpillantva az úttest túloldala fel mutogattam. - Ott van.

- Hol? - emelte meg a fejét Slash is, aztán elsöpörte a rengeteg göndör hajtincset a képéből, és hunyorogva az éles fénytől a mutatott irányba fordult. Izzy egy éjjel-nappaliból lépett ki épp, pár üveg sörrel a kezében. Azon sem lepődnék meg, ha eredetileg mindet magának vette volna. - Van söre! Kapd el, bazdmeg, mielőtt megissza!

Nevetve követtem a fiúk példáját, és őrült módjára az autók közé vetve magam, nagy dudálások közepette átverekedtem magam az úttesten. Slash halál komolyan véve az egész "akciót" nemes egyszerűséggel - egy csatakiáltás kíséretében - elsodorta Izzy-t, a következő pillanatban pedig mindketten a földön voltak. Lelassítottam Duff mellett, és a hasamat fogva röhögtem vele együtt. Slash sem bírta nagyon, a mocskos járdán heverve, vonyítva tört elő belőle a röhögés. A járókelők tudomást sem véve róluk, legfeljebb pár apró kis szitkozódást mormogva kikerülték a két földön fetrengő, sörös üvegekkel körülvett idiótát.

- Te teljesen hülye vagy? - tápászkodott fel Izzy, aztán ahogy Slash-nek is sikerült talpra állnia, visszalökte a földre. - Bazdmeg, és ha kifolyik a sör?

- Nem törött el egyik sem - guggoltam le, és magamhoz vettem pár, a közelemben elgurult sörös üveget. Megráztam egy kicsit, hogy biztosan nem ereszt-e valahol, aztán felállva nyomtam egyet Duff kezébe.

- Kösz - nyitotta fel azonnal az üveget, és a szájához emelve egy jókorát húzott belőle.

- Adj nekem is - morogta Izzy, és miután ügyesen lepattintotta a kupakját, egy levegővel felhajtotta az üveg egész tartalmát. Visszafojtott röhögéssel figyeltem az utca közepén vedelő srácokat, aztán megragadtam a földön szenvedő Slash kezét, és felrántottam.

- Kösz. Adj egy sört.

Hogy ne a főúton bolyongó tömegben kelljen ácsorognunk, befordultunk a következő sikátornál, és a járda peremén ülve fogyasztottuk el Izzy sörét. Én hamar felhajtottam, úgyhogy előhalásztam a dzsekim zsebéből a cigimet, és az utolsó előtti szálat vettem ki belőle. Gyorsan visszacsaptam a doboz tetejét, és meggyújtottam a számban himbálozó nikotinrudacskát. Mélyet szívtam belőle, és miközben hosszan kifújtam a füstöt, csendben hallgattam a srácok beszélgetését. Perverz sztorikat meséltek egymásnak, néha hatalmasat röhögve, néha eldobálva a kiüresedett sörös üvegeket.

- Adsz egyet? - kérdezte Slash, miután megérezte a dohány illatát. Vagy szagát, kinek mi.

- Aha - mondtam egyszerűen, aztán kicsit elszoruló gyomorral kivettem a dobozból az utolsó szál cigimet. Egy ideig asszem nélkülöznöm kell.

- Utolsó? Akkor hagyd, nem veszem el előled - vigyorgott, mire felkaptam a fejem.

- Van még egy dobozzal - kamuztam, és az ölébe ejtettem a cigit, mert csak nem akarta elvenni a kezemből. Slash röhögve megrázta a fejét, aztán előkapta az öngyújtóját, és egy pillanat alatt parázslott is a szájában lévő cigi.

- ...mondtam neki, hogy anélkül nem fog menni, úgyhogy... Öt perc múlva megvolt - röhögte el magát Duff, mire elhúztam a szám, Izzy meg csak vigyorgott. Csak akkor kapcsolódtam be a beszélgetésbe, de jobb is, hogy nem hallottam a történet elejét. Nem zavar a sztorizgatás, hiszen fiúk, nem fogom megtiltani nekik, de azért... Ha nem muszáj, nem hallgatom 0-24-ben túl szívesen ezeket az ócska ribancokról szóló, perverz történeteket.

Csend lett. Nagyon úgy tűnik, hogy mára befejezték a megdöntött csajaikról szóló regélést. Klassz.

- Te, Zoe - szólalt meg Duff, miközben a zsebében kotorászott valami után.

- Mi van?

- Az öcsédnek van valami melója?

- Nincs - kicsit meglepett a kérdés. Miért érdekelné, hogy Mike dolgozik-e vagy sem? - Miért?

- Ja, semmi. Csak azt hittem, hogy, tudod... dílerkedik - vigyorgott, összeszorított fogai közül kilógó cigivel. Értetlenül bámultam az arcába, aztán kicsit idegesen elpöcköltem az utolsó kis centiméterig elszívott csikkemet.

- Miért dílerkedne? - támaszkodtam meg a hideg járdán magam mellett. Duff megvonta a vállát, és fújt egy hatalmas füstfelhőt. Mellette Izzy hanyatt dőlt, lába kilógott az ütött-kopott aszfaltra. Slash csendben figyelt, vagy ha nem is figyelt, elvolt a cigijével, a maga kis világában.

- Tegnap láttam a raktársoron valami faszival, egy zacskó volt nála.

- És?

- Hát azt nemtom', hogy ő adta a cuccot a csávónak, vagy megvette, de gondolom, nem kokózik - fordult felém egy jelentősségteljes pillantással, mire felvontam a szemöldököm.

- Nem - mondtam halkan, aztán Izzy példáját követve hanyatt feküdtem a koszos, poros járdán. Mike nem drogozik. Oké, általában van nála egy kis zöld, de durvábbat biztos nem próbál. Nem olyan hülye. Ha meg díler, akkor egy kibaszott rossz útra tévedt... Az elmúlt pár napban alig nyögött ki valamit. Elvileg munkát keres, de semmiről sem számol be, reggeltől estig elvan, aztán ahogy hazaér, támolyog egy kicsit, és kidől.

- Bazdmeg - ültem fel hirtelen.

- Mi? - kapta fel a fejét Izzy, és Duff is kérdően nézett felém. Magam alá húztam a lábamat, aztán villámgyorsan talpra szökkentem.

- Mennem kell, csá - vetettem oda, de a lábaim már lendültek is a futásra. Még gyorsan összeborzoltam Slash haját búcsúzóul - aki még mindig a saját gondolataiban úszkált -, aztán futásnak eredtem. Útközben majdnem felbuktam a kikötődött (sosem kötöttem még be) cipőfűzőmben, a két számmal nagyobb bőrdzsekim lecsúszott a fél vállamról, és az üres cigis dobozom is kiesett a zsebéből. A dzsekimen lógó kitűzők most egymásnak ütődtek, és a sok kis fémes hang hatalmas zajt csapott. A sarkon a lendülettől majdnem kirohantam az úttestre, az utolsó pillanatban azonban elkaptam a villanyoszlopot, és azon megpördülve jobbra vettem az irányt. Pár emberbe akaratlanul is beleütköztem, alig győztem bocsánatot kérni, de egy pillanatra sem lassítottam.

******

Lelassítottam a lakásajtó előtt. Kifulladva a térdemre támaszkodtam, fél kézzel az oldalamat szorongattam, levegő után kapkodva. Utolsó erőmmel az ajtóhoz léptem, és mivel zárva volt, dörömböltem rajta párat.

- Mike! - kiáltottam el magam, és az egyre jobban kirobbani készülő dühömből gyűjtött erővel két kézzel csapkodtam az ajtót. Bentről neszezést hallottam, aztán kulcs csörgését. Kattant a zár, én pedig meg sem várva az ajtó nyílását, berúgtam a térdemmel. Saját lakás, akkor teszem tönkre a zárat, amikor akarom.

- Idegbeteg vagy - rázta meg a fejét az öcsém, és miután becsörtettem a szobába, bevágta mögöttem az ajtót.

- Ne terelj - közeledtem felé veszélyesen összeszűkült tekintettel, mire Mike elröhögte magát.

- Mi a bajod?

Nem akartam semmivel sem dobálózni, amíg nincs bizonyíték, úgyhogy még mindig erősen lüktető vérrel az ágyhoz léptem, letérdeltem elé, és lehajoltam, hogy belássak alá. A fejem szinte a hideg padlón volt, a hajam lelógott a földre. Előre nyúlva megragadtam az ágy alatt lapuló sporttáska szélét, és hátrébb húzódva kirántottam. Nem törődve a rajta lévő töméntelen mennyiségű porral, illetve porcicával, nagy hanggal kihúztam a cipzárt.

- Mit csinálsz? - lépett közelebb felháborodva Mike, de még mielőtt elkapta volna előlem a táskát, megragadtam, és arréb húztam. Gyorsan felcsaptam a tetejét. Aprópénznek kellett volna benne lenni. Az volt a pénzes táskánk. Tudtam, hogy szinte mind elfogyott, de egy-két ötösre, meg egy kis apróra még emlékeztem. Belepillantottam a táskába, aztán elkerekedtek a szemeim.

- Mi a fasz... - hőköltem vissza a látottaktól, és visszaültem a sarkamra.