I WANNA ROCK N' ROLL ALL NIGHT AND PARTY EVERYDAY
1985. szeptember 3. du. 2:50, Clark Street, West Hollywood
Ledermedtem. Hitetlenkedve a sarkamra ültem, és próbáltam felfogni a látottakat.
Ledermedtem. Hitetlenkedve a sarkamra ültem, és próbáltam felfogni a látottakat.
- Mi a franc? - ismételtem meg, és felpillantottam Mike-ra, aki beletúrt a hajába és kínjában elröhögte magát. Közelebb lépett, és belenézett a táskába, mintha csak most látná életében először a benne lévő cuccot.
- Pénz - közölte haláli nyugalommal. Az volt. Egy rakás pénz. Zöld hasú bankjegyek, rendezetlenül, gyűrődve hevertek a táska alján. Rengeteg húszas, pár ötvenes, és ha jól láttam, volt közte egy százas is. Amint lecsillapodott a meglepettségem, elszoruló torokkal figyeltem tovább a számomra tengernyinek tűnő pénzt. Volt vagy háromszáz dolcsi. Hatalmas szükségünk lenne most rá.
- Honnan van? - kérdeztem halkabban, de le sem tudtam venni a szemem a pénzről. Muszáj volt megkérdeznem, pedig egyáltalán nem akartam tudni a választ. Bármennyire is helytelen lett volna, meg akartam tartani mind az utolsó dollárig. A kaja vészesen fogyott, a hűtőben csak narancslé, sör, vaj és sajt volt, a mosodára már alig futotta, a hónap végi gáz- és villanyszámlára pedig még csak gondolni sem akartam.
- Úgyis tudod.
Tudtam hát. Eladta a füvét, meg azt a bizonyos kokaint.
- Honnan szereztél kokót? - kérdeztem nyugodtan, de még mindig az előttem fekvő táskára meredtem. Hallottam, ahogy Mike halkan felsóhajt, aztán mellém lép, és leül elém az ágyra.
- Ingyen kaptam.
- Loptad?
- Aha.
Halkan elnevettem magam, és őszintén, jó volt egy kicsit mosolyogni abban a közel sem vidám helyzetben. Kibaszottul kell a pénz. Muszáj.
******
Mike becsapta maga mögött az ajtót, én meg csendben bámultam utána. Megbeszéltük. Abbahagyja ezt a baromságot, és rendes munkát keres. Nem lesz az öcsémből egy idióta, pénzéhes drogdíler.
Lassan felálltam az ágyról, és a konyha felé csoszogtam. Persze éreztettem vele, hogy abszolút nem akarom irányítani az életét, de van egy határ. Még nálam is van egy határ.
Megálltam a hűtő előtt, és félve a tartalmától óvatosan kinyitottam. Ahogy már mondtam: pár sör, két korty üdítő, és... Már csak vaj. Kikaptam egy sört, aztán gyorsan bevágtam a hűtő ajtaját, és keserűen mosolyogva felbontottam a sört. Nem akartam elmenni bevásárolni, abból a pénzből. Persze nem azért, ahogy Mike megkereste azt a pénzt, hanem mert utáltam arra gondolni, hogy nem vagyok képes egyedül eltartani magunkat, és az öcsém ezért adta el minden cuccát.
A számhoz emeltem a sörös üveget, és egy húzással eltüntettem a tartalmának felét. Nekitámaszkodtam a pultnak, és őrülten kattogott az agyam. Aztán hirtelen ötelettől vezérelve felhajtottam a maradék sört, az üres üveget lecsaptam a pultra, és kivágódtam a konyhából. Rendes munkával is el tudom tartani magunkat. Rohadtul el tudom.
******
Kedvetlenül elfordultam a tükörképemtől, aztán kicaplattam a szobába, és lehajoltam a tornacipőmért. Nem fogok abban a szarban imbolyogni órákon keresztül. Meg amúgy is csak ez az egy cipőm van. Csak nem rúgnak ki érte.
Mint mindig, most sem fáradtam a cipőfűző bekötésével, inkább felpattanva letéptem a polcon lévő rajzlap sarkából egy kis cetlit, aztán fogtam egy tollat, és írtam egy röid üzenetet Mike-nak. Ledobtam a fecnit tollal együtt az ágyra (ott száz, hogy megtalálja), felkaptam a kocsikulcsot az éjjeli szekrényről, és kirontottam a lakásból. Kicsit lelkes voltam, pedig általában nem jellemző rám. De asszem érthető. Végre dolgozhatok.
Bezártam a lakást, aztán hatalmas zajjal, cipőcsattogással és kulcszörgéssel lerohantam a lépcsőházban. Az utolsó lépcsőfordulóban majdnem nekimentem Nicknek, aki az utolsó pillanatban elkapott, még mielőtt lezúgtam volna a lépcsőn.
- Bocs, bocs - nyertem vissza az egyensúlyomat, aztán visszabújtam a tornacipőmbe, ami a nagy lendülettől félig lecsúszott a lábfejemről.
- Hé, te meg hová készülsz? - röhögte el magát, ahogy végignézett rajtam. Megforgattam a szemem, aztán összehúztam magamon a bőrdzsekimet.
- Dolgozni.
- Mi? Te...? - kerekedtek el a szemei, de ennél a pontnál megakadt. Ugyan már, szavak nélkül is tudtam, mire gondol. Mégis mit képzelhet az, aki meglát ebben a cuccban?
- Nem vagyok kurva, ha ezt akartad kérdezni - vontam fel a szemöldökömet, aztán búcsúzóul vállba vertem, és nagy lendülettel futottam le az utolsó lépcsőfokokon. - Na, szia.
- Várjál már!
Vigyorogva kilöktem a ház nehéz üvegajtaját, és kilépve az utcára megperdültem. Kezdett szürkülni, pont időben indultam el.
A félig a padkán álló kocsihoz léptem, és megkerülve azt bepattantam a kormányhoz. Bevágtam az ajtót, aztán beindítottam a motort, mire felbömbölt a rádiós magnóból a Rock and Roll All Night.
- I wanna rock and roll all night... - dúdoltam együtt Gene Simmons-szal, aztán a fejemmel hátrafelé forogva letolattam az útra. A visszapillantó tükör letörött, még én és Mike tettük tönkre. Speciel autós üldözést játszottunk (azt hiszem kilenc éves lehettem, az öcsém meg hat), Mike meg rángatni kezdte a tükröt, ami persze letört. Elmosolyodtam az emlékre, aztán gázt adtam, és elindultam a Sunset felé.
Imádtam azt a kocsit. Régi, jó kis bőrülés illatú és nagyon rozoga. Csak két ajtaja volt, úgyhogy hátra mindig úgy kellett bemászni, kész tornagyakorlat volt az egész művelet. Kívül már jópár helyen lepattogzott a bordós festék, a csomagtartó alig nyílt, de a rádiós magnó működött, úgyhogy nagy baj nem lehetett.
Megálltam a pirosnál, és szerintem még a hatalmas utcai zaj mellett is lehetett hallani a kocsiban dübörgő Kisst.
- You're lookin' fancy and I like your style - ordítottam teljes erőbedobással a magnóval együtt, aztán a mellettem elhaladó gyalogosok rám vetett tekintetét látva elröhögtem magam. Még jobban felhangosítottam a zenét, aztán ahogy zöldre váltott a lámpa, beletapostam a gázba.
******
Bevallom, mielőtt beléptem az Abbey-be, kihagyott egy ütemet a szívem. Sosem izgultam még, a legelső bandám legelső koncertje előtt sem. Most viszont nem igazán éreztem jól magam. Nem sok kedvem volt részeg tagok között lavírozgatni hajnalig. Belöktem az ajtót, mire azonnal megcsapta a fülemet a kocsmázó tömeg zaja. Üvegkoccanások, halk, néha felhangosodó beszédhangok, röhögés, kiabálás. Üdv az Abbey-ben.
A pulthoz léptem, ahol épp nem állt senki, úgyhogy csak letámaszkodtam, és vártam. Körbepillantottam. Tényleg nagy volt a forgalom, még sötétedés előtt is majdnem tele volt a bár. Több pincérnőt is láttam elsuhanni, de sok dolguk lehetett, mivel egy pillanatra nem álltak meg. Már azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám megkérdezni az egyiküktől, hogy mégis mi a dolgom, amikor bevágódott a pult mögé egy magas, szőke csaj, az enyémhez hasonló göncökkel. Derekán kötény, gondterhelt arc. Megvan az én emberem.
- Helló, bocsi - intettem az arca előtt, mielőtt még elviharzott volna. Úgy tűnik, a nagy rohanásban észre sem vett. Ijedten felkapta a fejét, aztán pár pillanatig csak bámult, mire leesett neki, hogy miért is vagyok ott.
- Jaj, ne haragudj, Zoe, ugye? - kérdezte hadarva, de közben egyáltalán nem figyelt, a pulton heverő félig üres vagy már teljesen kifogyott üvegeket pakolászta.
- Aha.
- Oké, jókor jöttél, most fog jönni a legnagyobb tömeg - mondta, miközben az utolsó üveget rakta a helyére, azután a törlőért nyúlt, és a vizes poharakat kezdte el törölgetni. Felvontam a szemöldököm. Szóval ez még nem számít "nagy tömegnek". Kurva jó. - Itt a kötényed, átadom a törölgetést, szólj, ha kész.
Elkaptam a felém repülő fekete kötényt, aztán ahogy felemeltem a fejem, a csaj már ott sem volt. Még csak be sem mutatkozott.
Ledobtam a pulthoz a bőrdzsekimet, aztán a derekamra kötöttem a kötényemet, és folyamatosan nézelődve beálltam a mosogató elé poharakat törölni. A pult mögül pont beláttam az egész helyet, így egész jól szórakoztam. Törölgetni tudok, a poharakat a helyükre rakni sem volt túl megerőltető, úgyhogy elvoltam. Aztán jött a feketeleves...
- Hé - köszönt rám kedvetlenül a mellettem lefékező lány, mire oldalra kaptam a fejem. Nagyon fiatalnak tűnt, de a ruháiból ítélve pincérnő volt. Alacsony, festett szőke, kócos hajjal, és hasonlóan vörös ajkakkal, mint én. Visszamosolyogtam rá, és a polcra csaptam a következő tiszta poharat. - Új vagy?
- Aha. Konkrétan tíz perce jöttem.
A lány bólogatva előkapott a pult alól egy whiskys üveget, és rutinos mozdulattal, pár másodperc alatt elkészített egy whisky-szódát.
- Hogy hívnak? - fordítottam újra oldalra a tekintetem, ezzel megtörve a pillanatnyi csendet. A lány rám nézett, erősen kifestett szemében meglepettség látszott.
- Sandy.
- Zoe - biccentettem, aztán a kezembe vettem egy söröskorsót. Egész gyorsan haladtam a feladattal. Sandy villámsebességgel felpakolta az elkészült whiskys, vodkás, meg egyéb keverékeket a pulton heverő tálcára, aztán felkapta az egészet, és szó szerint elrohant vele. Én is hamar végeztem a törölgetéssel, úgyhogy intettem a szőke csajnak, aki odasietett, elhadarta, hogy segítenem kéne az italok elkészítésében, úgyhogy maradtam a pult mögött, és készítettem a piákat. Azt hittem egyszerű lesz. Hát, nem volt az.
- Gin tonic - csapta le elém a tálcáját egy csaj, aztán azzal a lendülettel ment is tovább.
- Oké - mondtam, és a lehető leggyorsabban megpróbáltam előpakolászni a cuccokat, de egyelőre nem nagyon ismertem ki magamat a pultnál. Hál' Istennek, hogy elég ismeretet szereztem az ilyen bárokban kapható italok terén, egyébként már az elején elvéreztem volna. Kivételesen jól jött az az ivászat.
- Gin tonic! - intettem, mire máris ott termett az előbbi pincérnő, és valami "na végre"-félét morogva felkapta az italt. Felvontam a szemöldökömet, és legszívesebben jól a képébe öntöttem volna azt a gint.
- Szívesen, bazdmeg - mondtam halkan, miután eltűnt a hatalmas tömegben. Felkaptam egy rongyot, és egy mozdulattal letöröltem a pult fényes felületét. Ezután pedig csak jöttek, és jöttek, és jöttek a rendelések. Az eleje még elég döcögősen ment, kaptam pár beszólást, hogy miért vagyok ilyen lassú, majd miután visszafojtottam a kitörni készülő dühöngésemet, bedobtam minden erőmet. Kezdtem belejönni.
- Egy vodka-szódát, légyszi - intett a bárpulthoz lépő fickó.
- Máris - mondtam, és már kaptam is elő a poharat. Legszívesebben fogtam volna magam, és húztam volna egyet abból a vodkából. Idegesen lecsaptam a srác elé az italát, aztán kikaptam a kezéből a pénzt. Kellett nekem bejönni vasárnap.
A mosogatóban felgyülemlett poharakra pillantva fájdalmasan felnyögtem, aztán sajgó lábbal rászántam magam a mosogatásra. Épphogy betoltam a víz alá az első poharat, árnyék vetült felém. Valaki megállt előttem.
- Igen, mit adhatok? - hadartam anélkül, hogy felnéztem volna, aztán gyors mozdulattal elmosogattam a whiskys poharat, és törölgetni kezdtem.
- Egy csókot, meg egy vodkát tisztán - hallottam, mire elkerekedett szemekkel pillantottam fel, és legszívesebben már azonnal lendítettem volna a kezem egy jobb horogra, de még időben megfékeztem a saját dühömet. Duff vigyorogva, zsebre vágott nézett rám, és cseppet sem zavarta, hogy szó szerint úgy nézek ki, mint egy elmebeteg, akit épp most szalasztottak a gyogyóból.
- Hagyjál már - mondtam szimplán köszönés helyett, mire Duff felháborodva pillantott vissza rám.
- Így illik bánni a vedégekkel?
- Basszus, hagyj békén, ezer más dolgom van ezen kívül is.
- És a csókot sem kapom meg?
- Nem - vágtam rá gorombán, mire Duff röhögve letámaszkodott a pultra, és csendben nézte, ahogy pörgök-forgok nagy sietségemben. Kibaszott idegesítő tud lenni, ha nézik az embert munka közben.
- Nincs más dolgod? - kiabáltam rá, de csak egy kifejezéstelen arckifejezést kaptam válaszul. Továbbra is majd' szétvetett az ideg, alig tudtam koncentrálni. Éjfél felé járhatott az idő, és csak nem akart elfogyni az a töméntelen vendég. Már fájt a fejem a kocsmazajtól, minden egyes üvegkoccanásnál összerándultam. Öt órája nem ültem le egy pillanatra sem, egyetlen pohár vizet tudtam meginni, majdnem bepisiltem, de egy apró szünetet sem tarthattam, mert én voltam az egyetlen, aki a pultban állt, a többiek mind a tömegben lavíroztak. Erre jön Duff, és még rátesz egy lapáttal a hülye nézésével. - Egyébként mit csinálsz itt?
- Csiripelték a madarak, hogy bent vagy - vigyorodott el, és tologatni kezdte az előtte heverő üres üvegpoharat.
- Honnan tudod? Hagyd abba - fogtam le a kezét, mert égnek állt a hajam az üveg éles hangjától. Duff elengedte a poharat, és megtámasztotta a fejét a kezével.
- Mike mondta.
- Mikor találkoztál te vele? - vontam fel a szemöldököm, miközben egy szőke, tupírozott hajú nő elé csúsztattam oda a vodka-áfonyáját.
- Felmentem hozzátok, kérdezni akartam, hogy nem jössz-e a Rainbow-ba.
- Többiek ott vannak?
- Aha.
Megtorpantam egy pillanatra és vágyakozva gondoltam a Rainbow-ra. Rohadtul szívesen lennék ott a srácokkal, ahelyett, hogy itt gürcölök nyolc órán keresztül. Te akartál dolgozni, Zoe, vállald a következményeket.
- Bazdmeg, már most utálok itt lenni - ráztam meg a fejem, és idegesen beletúrtam a hajamba. Reménykedve néztem körül. Kezdett ritkulni az embersokaság.
- Akkor lépj le.
- Ez az első munkanapom.
- Na és? Megszöktetlek - vigyorgott Duff, mire csak nevetve megráztam a fejem, és megdörzsöltem a fáradtságtól égő szemeimet. Csak azután esett le, hogy most valószínűleg elkentem az egész sminkemet, miután láttam, hogy a kézfejem tiszta fekete lett a tustól. Remek, még ez is.
- Zoe, leléphetsz - hallottam, mire hitetlenkedve felkaptam a fejem.
- Mi van?
- Mehetsz, beállok a pultba - mosolygott rám a szőke csaj, miután megállt mellettem. Akaratlanul is a nyakába ugrottam.
- Basszus! Köszönöm, köszönöm! - mondtam hálásan, és szinte egy mozdulattal lerántottam magamról a fekete kötényt. Hirtelen pehelykönnyűnek éreztem magam, mintha a ruhadarabbal együtt leszakadt volna minden súly a vállamról. A szőke csaj (még mindig nem tudom a nevét, de valószínűleg valami főpincérnőnek számít itt a bárban) is elég álmosnak tűnt, nagy, fekete karikák húzódtak a szeme alatt, és a szeme is piros volt a cigifüsttől és a hihetetlen sok munkától. Sejtettem, hogy én is valahogy így nézhetek ki, de ez nem nagyon tudott érdekelni abban a pillanatban.
- Bemutatkoztam már?
- Nem.
- Melanie - mondta mosolyogva, és a mosogatóhoz lépett. Elképesztő, hogy ilyen állapotban is ugyanúgy robotol, és még a munkát is szakadatlanul folytatja. Akaratlanul is folyamatosan vigyorogtam, miközben belebújtam a bőrdzsekimbe, aztán elköszöntem Melanie-tól, és anélkül, hogy át kellett volna verekednem magam a tömegen, kislisszoltam a bárból. Mély levegőt vettem, mire megtöltötte a tüdőmet a friss levegő. A hajamnak és a ruhámnak sör és cigi szaga volt, a lábamat alig éreztem, mégis csak vigyorogni tudtam. A bár ajtaja előtt füstölő Duffhoz léptem, mire elpöckölte a kezében levő csikket, és átölelt. Szorosan viszonoztam az ölelést, és a vállára hajtva a fejemet úgyéreztem, hogy abban a pillanatban el tudnék aludni.
- Hé - tolt el kicsit magától, mire felpattant a szemem. - Nehogy beájulj, bazdmeg.
- Nem fogok - dörzsöltem meg még egyszer a szemem, és elhúzódtam tőle. - Menjünk.
Nem sokan voltak az utcán, olyan átlagos mennyiségű ember járkált csak. Főleg fiatalok, részegek, illetve részeg fiatalok. Annak ellenére, hogy rohadt hűvös volt az éjszaka - mit éjszaka, hajnal -, és az egész lábam fedetlen volt, egyáltalán nem fáztam, az arcom még mindig égett. Miközben elindultunk Duffal egymás mellett, az arcomra tapasztottam mindkét kezem. Csak akkor éreztem, hogy a kezem jéghideg. Az Abbey-től nem messze megpillantottam egy alacsony, hatalmas bőrdzsekibe bújt, szőke, kócos alakot, mire megtorpantam.
- Hé - köszöntem rá mosolyogva, amint elmentünk mellette. Duff értetlenül megállt, és zsebre vágta a kezét, Sandy pedig felém kapta a tekintetét. Eldobta a még füstölgő cigijét, és elnyomta a bakancsával. - Ne vigyelek el?
- Nem kell, kösz - mondta, és összedörzsölte a két tenyerét. Tényleg nagyon fiatal volt. A húszat még biztos nem töltötte be. - Holnap leszel?
- Aha. Te?
- Ja, én is. A hétfő nem akkora szívás, mint a vasárnap.
- Akkor holnap - biccentettem, ő meg oda sem pillantva felemelte a kezét, és intett egyet köszönésképp, miközben én és Duff már távolodtunk.
- Ott a kocsi - törtem meg a csendet, amikor megpillantottam a kopott, bordó autót félig a járdán parkolva. Elővettem a kulcsot a dzsekim zsebéből, aztán felháborodva pillantottam Duff felé, amikor kikapta a kezemből.
- Haver, add már ide!
- Most én vezetek - vigyorgott, és kinyitotta az első ajtót.
Szupeer lett, következőt!^^
VálaszTörlésKöszönöm! Készülget :)
TörlésNagyon-nagyon jó lett, várom a következőt!!
VálaszTörlésKöszönöm! :)
Törlés