14. fejezet

LADIES AND GENTLEMEN... THE MÖTLEY CRÜE!

1985. szeptember 4. 0:46, Robertson Blvd, West Hollywood

- Mégis hova akarsz menni? - próbáltam elkapni a kezéből a slusszkulcsot, de csak szimplán felemelte a kezét, hogy ne érjem el. Két méteresnek lenni könnyű.

- A Rainbowba.

- Én is tudok vezetni - vontam fel a szemöldököm vigyorogva, de Duff csak kinyitotta a vezető felőli ajtót, és szimplán kiröhögött. Felháborodva kerültem meg a kocsit, és Duffal egyszerre vágódtam be az ülésre, aztán becsaptam magam mellett az ajtót.

- Persze. Meg majd hagyom, hogy elaludj vezetés közben - pillantott felém, mire lejjebb csúsztam ülő helyzetemben, és sértődött kisgyereket játszottam. Mi az már, hogy megtiltják nekem, hogy vezessem a saját autómat? Álljon meg a fáklyás.

Duff még mindig vigyorogva nyugtázta, hogy hat éves lettem, aztán elfordította a kocsikulcsot, mire felbőgött a motor. Az ismerős hang kicsit megnyugtatott. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy feltöltődjön az agyam a Rock and Roll All Nighttal.

- Már be is ájultál - zökkentett ki félálmomból Duff, mire felpattantak a szemeim. Felegyenesedtem, és lehalkítottam a zenét. Pont vége volt a számnak, jött a Getaway.

- Jó, csak menjünk, oké?

Duff gázt adott, és jobbra rántva a kormányt kifarolt az úttestre. Megkapaszkodtam az ülés törött karfáján, és vigyorogva élveztem a sebességet. Lejjebb húztam az ablakot, Duff felhangosította a zenét, én pedig halkan énekelgetve hagytam, hogy belekapjon már amúgy is kócos hajamba a menetszél. A zene mindig eszembe juttatja, mennyire imádom ezt az életet.

******

Duff belelépett a fékbe, én meg a rádiós magnóhoz nyúltam, és lehalkítottam a Room Service-t.

- Mi az? - vigyorodtam el, mikor felpillantva Duff jellegzetes idióta mosolyát láttam meg. Nem válaszolt, csak továbbra is debilen vigyorogva leáálította a motort, és kiszállt. Megráztam a fejem, és félmosollyal a fejemen kinyitottam a kocsiajtót. Ez száz, hogy be van szívva.

Felegyenesedtem, és nagy hanggal becsaptam az ajtót. Megtöltötte a tüdőmet a jéghideg, de friss hajnali levegő, ami szinte már csípte a torkomat. Kicsit kiűzte a fejemből az álmosságot.

Duff bevárt a Rainbow előtt, aztán előre engedett. Teljes súlyommal nekidőltem a nehéz ajtónak, és beléptem a bárba. Azonnal megcsapott a benti meleg, a tömény cigifüst és a sör szaga. Az orrom hamar hozzászokott a környezetváltozáshoz, így azonnal körbevezettem a tekintetem a bárban. Nem voltak túl sokan, max félig volt tele a hely, de így is erős volt az a bizonyos jellegzetes kocsmazaj. Automatikusan a legeldugottabb sarok felé indultam. A lábaim szinte már maguktól működtek, a nullára letekert agyam konkrétan kikapcsolt, semmire sem volt jó.

- Hé - vágódtam le komoran Slash mellé, aki engedelmesen arrébb csúszott. Helyet adtam a rögtön utánam érkező Duffnak is, így teljes volt a létszám. Nem figyeltem nagyon a srácokra, felvettem a hozzám legközelebb eső poharat, és kiittam az alján maradt vodkát. Tiszta vodkát. Grimaszoltam egyet az ízétől, ami mintha leégette volna a torkomat - mégis ezerszer jobban éreztem magam tőle.

- Mi van? - röhögte el magát Slash, miután végignézte, ahogy túlélem azt az egy korty vodkát.

- Semmi - mondtam krákogva, rekedtes hangon, mire mindenki felröhögött. Csak akkor volt alkalmam körbenézni.

A legsötétebb bokszban (mint mondtam, a legeldugodtabb hely ebben a bárban) vagy tízen tömörültünk. Nem csak a fiúk voltak ott, társaságuk is volt, néhány luxusprosti személyében. Oké, nem szép valakit ránézésre lekurvázni, főleg nem az öltözködése alapján (tanúsíthatom), de ezek tipikus groupie-k voltak. Hatalmas, egekig tupírozott haj, egyforma ruhák, csupa neon és szivárványszín. Alig takaró szoknyácskák, mindent kidobó felsők. Brr.

- Na, Zoe, milyen volt az első munkanap? - kérdezte vidáman Axl, aki velem ellentétben frankón élénk volt, és egy barna hajú csajt egyensúlyozott a térdén.

- Szar - mondtam, mire Izzy együttérzően vetett felém egy pillantást, Slash meg szokásához híven csak röhögött. Vagy ilyen betegsége van, vagy folyamatosan be van állva, de nem bírja abbahagyni.

- Szóval, te vagy Zoe - szólalt meg az egyik kis ribanc a hajszálvékony hangján, mire felé kaptam a fejem. Egy kékre pingált, tussal kihúzott szempárral találtam szembe magam. A csaj Steven ölében ücsörgött, aki látszólag nagyon élvezte a helyzetet.

- Aha - vontam fel a szemöldököm, Duff meg az asztalra könyökölve beletámasztotta a fejét a tenyerébe, hogy eltakarja az arcára kiülő gúnyos vigyort. Szóval nem csak én tartom nevetségesnek ezeket a macákat.

- Pincérnő vagy?

- Ja, az Abbey-ben - válaszoltam kelletlenül, és tologatni kezdtem magam előtt az asztallapon a vodkás poharat. - Szar meló.

- Megértelek - szólalt meg egy másik, akiben semmi különbséget nem vettem észre Steven csajához képest. Csak annyit, hogy ő Izzy mellett kuporgott. - Amíg táncos voltam, csak hajnalban kellett bejárnom, tiszta hulla voltam, mire végeztem mindennel.

Egy gúnyos félmosoly kíséretében újból felhúztam a szemöldököm, Duff meg már a kitörő röhögését fojtotta vissza, rázkódó vállal takarta az arcát.

- Sztripper voltál? - kérdeztem tőle ugyanazzal a mosollyal, amiből természetesen semmit sem vett le, halál komolyan vette a beszélgetést. Szinte láttam, hogy az agya helyén csak egy nagy, légüres tér tátong.

- Igen, de ne tudd meg, milyen az - bólogatott elszántan, mire már a mellette ülő Izzy is mosolyra húzta a száját, de rögtön bele is ivott a sörébe, nehogy a megdöntendő préda észrevegyen belőle valamit, megsértődjön, aztán idő előtt lelépjen.

- Nagyon kemény meló. Ahogy a vendégek is - hallottam megint másfelől, mire a szőke csaj felé fordultam, aki Slash-nek dörgölőzött. Utolsó mondatára már Axl mély nevetését is hallani véltem, de nem törődtem vele, ugyanolyan gúnnyal húztam tovább a beszélgetést, amíg csak lehet. Szóval itt mindenki kurválkodott már.

- Kemény kuncsaftok? - kérdeztem komolynak álcázott arccal, mire mindhárom lány bólogatni kezdett. A szó hallatán Duffból feltört a röhögés, őt követte Slash (nem vagyok biztos benne, hogy ugyanazon nevettünk), végül mindenkiből kibukott legalább egy gúnyos kacaj. A négy csaj is nevetett, de abszolút nem értették, hogy mi mi a francért röhögünk. Simán csak nem jutott el az agyukig, hogy bizony ők a vidámság tárgyai. Gondoltam, ha már így megszívattam őket, mulatok egy jót a negyediken is, aki Axl ölében vihorászott.

- És te mit dolgozol? - fordultam felé ördögi tekintettel. Őszintén szólva jól szórakoztam szerencsétlen lányokon. Nem szép kihasználni a hülyébbeket, de attól még vicces.

- Pincérnő vagyok a Canter'sben - mosolygott ostobán, mire gonoszul elvigyorodtam. Tegnap jártak ott a fiúk, vagyis vagy ilyen gyorsan bepalizták ezt az ártatlan bigét, vagy már régi motorosnak számít a Gunsos groupie-k körében.

- Aha, és... Hogy ismerkedtél meg a srácokkal?

Axl némán röhögve nézett rám, amiből rögtön tudtam a választ. Szegény csaj nem tudta, hogy elmondja-e az eredeti sztorit, miszerint hagyta magát megdugni az étterem mosdójában, vagy ne válaszoljon semmit. A másodikat választotta. Ennyi esze még neki is van. Inkább gyorsan elterelte a témát.

- Szóval... Az én melóm is szar, minden nap letapiznak vagy ezren - kerekítette el a szemét a hatás kedvéért, mire halk nevetést halottam Steve felől. A csaj nem hagyta magát, még rátett egy lapáttal. - De nem hagyom, mert mégis minek néznek engem?

Kurvának - gondoltam gúnyos félmosollyal, amíg a többiekből újra kitört a röhögés. Ostoba egy példány. Azt mondani, hogy nem vagy kurva, miközben egy olyan pasi ölében viháncolsz, akinek sikerült ismeretségetek első öt percében megdöntenie, hát... és tele van ilyenekkel a környék.

******

Ahogy befejeztem a rajzomat, büszkén toltam oda Slash elé. A kezébe vette a szalvétát, amire egy gagyi, a pincérnőtől kért ceruzával firkantottam egy logótervet, aztán elsöpörte a szeme elől a göndör hajzuhatagot, és hunyorogva az "erős" fénytől közelebbről is megvizsgálta az alkotásomat.

- Ronda.

- Anyád - rúgtam sípcsonton az asztal alatt, mire röhögve félrehúzta a lábát, én meg kikaptam a kezéből a szalvétát, és lecsaptam az asztalra. Még mindig a Rainbowban ültünk, annak ellenére, hogy hajnali négy is elmúlt. Axl és a macája eltűntek valahova (mit valahova, nyilvánvaló volt, mit csinálnak), ahogy Steven is a csajával együtt. Izzy bigéje (az ő nevét jegyeztem csak meg, valami Stephanie) kidőlt a sok piától, és a vele mit sem törődő, tovább iszogató Izzy ölében aludt. Az egyetlen sztripper, aki ébren volt a sok közül, az Slash-é volt, de már az is az ájulás szélén állt. A srácok meg akarták várni Axléket, úgyhogy addig firkálgatni kezdtem. Egy kész művet, egy tökéletes Guns N' Roses logót produkáltam Slash elé, erre lerondázza. Bassza meg.

- Túl nagy a rózsa, rajzold nagyobbra a piszolyokat - mutogatott a rajzomon, mire rácsaptam a kezére. Ismét felröhögve elkapta a kézfejét, én meg visszafojtott vigyorral a fejemen inkább Duff elé toltam a gyűrött szalvétadarabot.

- Fasza.

- Látod? - fordultam Slash felé, mire ő felháborodva széttárta a karjait.

- De hát ez a faszfej egyáltalán nem ért hozzá!

- Haver, nem mondom még egyszer, hogy ne faszfejezz le - hajolt előrébb Duff, hogy előttem átpillantva Slash-re lásson. Az meg csak röhögve a söréért nyúlt, és beleivott. Az asztal tele volt üvegekkel és üres poharakkal, egy szabad négyzetcentiméter sem volt rajta. A Rainbow fél évi bevételét ezek az idióták teszik ki.

- Mehetünk - lépett az asztalhoz Axl, mire felkaptam a fejem. Ez gyors volt.

- Előbb húzd fel a slicced - röhögtem fel, és oldalba böktem Duffot, aki erre nagy nehezen feltápászkodott, így én is ki tudtam mászni a bokszból. Axl gyorsan felrántotta a cipzárt, aztán intett a mosdóból kilépő Stevennek is, hogy megyünk. Izzy lelökte magáról a bigéjét, aki majdnem beesett az asztal alá, aztán egy üres boros üveggel a kezében kikecmergett a sarokból. Duffal léptünk ki először az utcára. A hideg levegő és a hajnali csend hirtelen elálmosított, nem is csoda, hogy ásítottam is rögtön egy hatalmasat. Mögöttünk lépett ki Axl (fogalmam sincs, mi lett a barátnőjével, de jobb is, ha nem tudom), Steven (szintén elhagyta a ribancát valahol), Izzy és Slash a szőke sztripperrel együtt. Axl beért minket, és a vállamnál fogva magához húzott. Automatikusan elindultunk a Clark felé, még csak meg sem beszéltük. Szinte csukott szemmel emeltem a lábaimat, amik ólomként húztak lefelé. Axl tartott valamennyire, így nem féltem, hogy elesem. Duff óriásit ásított mellettem, aztán zsebre vágta a kezét, és a hűvöstől megborzongva felhúzta a vállát. Mögöttünk Steven halk nevetését hallottam, meg Slash hangját, ami hirtelen felerősödött, ahogy elmentünk a Whisky előtt.

- Bazdmeg! - kiáltotta el magát, mire felpattant a szemem, és a srácokkal együtt megtorpantam, aztán Slash felé fordultam. A Whisky a Go Go előtt állt, felfelé bámult, a falon lévő plakátsokaságra. Steven és Izzy megálltak mellette, és a csodálkozás tárgyát keresték a szemükkel.

- Mi van? - szólaltam meg, miután Slash csak állt ott, és "bazdmeg"-et ismételgetve kiabált.

- Mötley, hallod? - fordult felém vigyorogva, mire összevontam a szemöldököm, és elindultam Slash felé. Mellé álltam, Duff és Axl pedig még mindig álmosan, de kíváncsian lépett mögénk.

- Azt a kurva - mondta szimplán Steven, amikor velünk együtt ő is kiszúrta a színes, hatalmas betűkkel cifrázott plakátot. Mötley Crüe koncert. Kedden Mötley Crüe koncert. Itt. A Whiskyben.

- Mi a franc...? - hunyorogtam, hogy biztos jól látom-e.

- Jövünk, bazdmeg? - élénkült fel hirtelen Steve, és Duff felé fordult, aki hatalmas csattanással lepacsizott vele. Axl fáradtan elröhögte magát, Izzy pedig letépte a falról a plakátot a sok közül, mire mind a hatan körülálltuk.

- Még szép! Állat.