20. fejezet 1. rész

MISTY MOUTAIN HOP

 

Itt a huszadik fejezet, és mint láthatjátok, annak is csak az egyik fele. Bevallom, túl hosszúra sikeredett, és ét részre bontottam - a második részét viszont még a hétvége során közzéteszem, kivételesen nem várok vele egy hetet. Remélem, tetszeni fog Nektek. Jó olvasást! ♥

1985. szeptember 5. de. 1:14, Palm Ave, West Hollywood

 

- Ez nagyon baró volt - vágta rá Slash, ahogy lefogtam a Hey Joe utolsó hangjait a gitár nyakán, aztán eldobta a kezében lévő üres üveget a raktár másik felébe. A sörös üveg hatalmas csattanással a falnak vágódott, aztán ezernyi darabra törve lepotyogott a helyiség hideg betonpadlójára. Úgy tűnt, ez csak egy szokásos mozdulata volt, se Axl, se Duff nem kapták fel a fejüket a csörömpölésre.

- Az - állt fel Sandy a dobok mögül, és óvatosan letette Steven otthagyott dobverőit a földre. Lecsillapodva a zene okozta repülésemből elsimítottam pár koszos hajtincset az arcomból, a gitárt viszont nem akartam letenni. Amíg a kezemben van, biztos lelkiállapotban érzem magam. Akkor még a kokain utóhatásaként rámtörő hányinger is elmúlni látszott.

- Zenekarban dobolsz? - fordultam Sandy felé, aki teljesen természetesnek véve az imént lenyomott Hendrix-számot lehuppant mellém a sarokba. Hátát a falnak támasztva lejjebb csúszott a matracon, aztán az ajkai közt billegő cigivel felém pillantott.

- Már nem. Neked van bandád?

- Már nincs - vigyorodtam el, aztán kivettem a felém nyújtott dobozból egy szál cigit, és berögzött mozdulattal egy pillanat alatt rágyújtottam. Sandy arckifejezéséből ítélve valami hasonlóra gondolhatott, mint én.

- Otthon van egy dobszerkóm, kipróbálhatnánk ezt a cuccot.

- Hol laksz? - kérdeztem, aztán elfordulva fújtam egy füstfelhőt. Hiányzott már a nikotin.

- Itt nem messze, még a Palm Ave-en - biccentett a fejével Sandy, mire felvontam a szemöldököm. Frankó, mindenki itt lakik egy rakáson.

- Te Zoe, ma este Mötley Crüe, hallod? - szólt közbe Slash feleszmélve, mire felcsillanó tekintettel kaptam felé a fejem. Axl ijedten felkapta a fejét a füzet lapozgatásából, aztán idegesen beletúrt tupírozott vörös hajkoronájába.

- Bazdmeg, tényleg! Picsába, teljesen kiment a fejemből.

- Mindegy, majd belógunk, ahogy a többire is - rugdosta a falat ütemesen Duff, és ásított egy hatalmasat.

- Hogyan? Ellenőriznek a Whisky bejáratánál - közöltem kételkedve a belógós tervben. A srácok múltkori koncertjén is sorban állás volt a jegyvásárlás miatt, és nem hinném, hogy a két szép szememért ingyen beengednek egy Mötley koncertre.

- Ugyan már - könyökölt fel a kanapén Duff, hogy rám lásson. - Megoldjuk.

- Oké, ember - röhögtem el magam beleegyezve, aztán a némán hallgató Sandy felé fordultam. - Te ott leszel?

- Nem, meló van - rázta meg a fejét, aztán szívott egy hatalmasat a cigijéből, és a plafon felé fordítva a fejét kifújta a füstöt. Megvontam a vállam, aztán letettem magam mellé Izzy gitárját, és újabb hányingertől tartva óvatosan feltápászkodtam a szakadt matracról.

- Ne már, mész is? - nyögött fel Slash, aztán Duff példáját követve óriásit ásított. Természetesen a kezét sem rakta a szája elé, úgyhogy a gyomráig leláttam.

- Nektek is szunyálnotok kell, majd este találkozunk.

- A Rainbow-ban leszünk a Mötley előtt - szólalt meg Axl, aztán végre letette a kezéből a nyúzott jegyzetfüzetet, és fáradtság jelét sem mutatva felvett a sarokból egy bontatlan sört.

- Jó, akkor fél hétre ott leszek, nyolckor meg koncert - számolgattam hangosan, de a fejem is belefájdult, úgyhogy a homlokomhoz kaptam a tenyerem, és inkább hanyagoltam a gondolkodást. - Te, az nem buggyant meg?

- Mi, a sör? - kérdezett vissza Axl, aztán belivott, és pár másodpercig ízlelgette. - Nem, jó. A sarokban hideg van, úgyhogy ott jó piát tárolni.

- Ja, értem. Igazi gyakorlatotok van már a csöves dolgokban - vigyorodtam el, aztán lelassult reflexeimnek köszönhetően túl későn hajoltam el Duff felém érkező keze elől, úgyhogy megragadott a karomnál fogva, és magára rántott. Annyit legalább meg tudtam tenni, hogy a könyökömmel gyomorszájon vágtam esés közben.

- Barom, ez fájt - húzódtam arrébb a kanapén feküdve, hogy azért mégse Duffon terpeszkedjek. Duff a hasához kapva a kezét hirtelen felült, és visszarántott az ölébe.

- Te mondod? Ide fogok okádni.

- El tudnék így aludni - mondtam nem is reagálva az előbbi kijelentésére, és kényelmesen fészkelődtem kicsit. A fejem a kanapé karfáján volt, hátammal Duff ölében feküdtem, a lábaimat pedig lelógattam a kanapé másik felénél. Duff a derekam alá nyúlt, aztán egy mozdulattal leborított magáról, mire a hideg padlóra estem. Természetesen hatalmas röhögéseket kaptam, de reakció nélkül feltápászkodtam a földről, kicsit leporoltam a tenyeremet, aztán szédelegve az ajtó felé vettem az irányt. Hiába hittem magam szín józannak, a kokain maradékai még mindig ott voltak bennem valahol.

- Ne már, poén volt!

- Van valakinek kocsija? - fordultam vissza az ajtóhoz érve, mire Slash félálomban előrebillenő fejjel felemelte a kezét. - Elvihetem?

- Nem - közölte szimplán, mire hisztis hangnemre váltva idegesen rángatni kezdtem a raktár rozsdás ajtajának kilincsét. Slash viszont immunisnak látszott a nyavalygásra.

- Kérlek! Nem akarok sétálni.

- Akkor aludj itt.

- De... Ne már - rúgtam bele az ajtóba elkeseredett fejjel, aztán beletörődve a sorsomba visszacaplattam a kanapé mellé, és szó nélkül elfoglaltam előbbi fekvőhelyzetemet Duff ölében.

- Még úgysem aludtál itt, frankó lesz - vigyorodott el Duff gonoszul, mire ellöktem az arcát a képemből. Axl közben leült Sandy mellé a matracra, és halkan beszélgetni kezdtek. Csak azt reméltem, hogy nem ráhajtani akar. Mert akkor szétverném.

- Nem lesz frankó, aludni fogok.

- Te aludni fogsz...

- Elég az idióta célozgatásaidból, aludj - szóltam közbe vigyorogva, aztán belefúrtam az arcom a mellettem lévő poros, puha párnába. Slash gyanúsan hallgatott, ennyit nem szokta szüneteltetni a dumálást. Félig ülve, hátát a falnak vetve elbóbiskolt.

- Ugye tudod, hogy így nem tudok aludni?

- Miért nem? - néztem fel újból Duffra, aki a fejéhez nyúlva kioldotta a rajta lévő kendőt, mire szőke, tupírozott haja kócosan az arcába hullott. Egy gyors mozdulattal hátrasimította a tincseket, aztán lepillantott rám.

- Mert nem tudok ülve aludni.

- Próbáld meg.

- Nem, szállj le rólam - rázta meg a fejét röhögve, aztán mivel nem akartam mozdulni, átnyúlt a térdem és a derekam alatt, aztán engem megemelve feltápászkodott.

- Hé, rakjál le!

- Ahogy parancsolja, hölgyem - mondta udvarias úriember módjára, aztán mint egy zsákot, a kanapéra dobott. Meg sem próbáltam ellenkezni, csak ledobáltam magam mellől a párnákat a földre, aztán az így felszabadult helyen arrébb csúsztam.

- Kösz - vigyorodott el Duff, aztán meglendült, és levetette magát a mellettem lévő kis helyre.

- NE! Bazdmeg, rámugrottál - nyögtem fájdalmasan arccal lefelé fordulva a kanapé matracába, mire Duff röhögve arrébb fészkelődte magát. Így már csak félig feküdt rajtam. - Ez így nem jó, agyonnyomsz.

- Én? Olyan könnyű vagyok, mint egy pihe - gördült a hátára a szőke, aztán lerúgta magáról a tornacipőjét, és kinyújtotta a lábát. Elég vicces látványt nyújtott, ahogy a két méterével szinte a földig lelóg a lába a kanapé karfájáról. A válla túl széles volt, konkrétan majdnem megfojtott vele, úgyhogy arrébb löktem pár centivel.

- Pihe? Inkább vasajtó - lihegtem, mintha épp a lelkemet leheltem volna ki, mire Duff orvosolva a problémát átvetette a karját a vállam alatt. Oké, kezdem hülyén érezni magam.

- Aludjatok már, a picsába - morogta Slash csukott szemmel, aztán féig ülő helyzetéből teljesen lecsúszott a matracra, és az arcára rántotta a mellette heverő párnát. Duff idiótán vihogott egy sort, csak a zaj kedvéért, Sandy pedig felállt a sarokban, aztán felhúzta a lábára a bakancsát, és elnyomva a cigijét csendesen az ajtóhoz somfordált.

- Sziasztok - suttogta tekintettel a halkan szuszogó Slash-re, aztán hatalmas nyikorgással kinyitotta a rozsdás ajtót, mire a göndörön kívül mind felkaptuk a fejünket. Sandy visszafojtott röhögéssel intett, aztán kiment, és nagy zajjal becsukta maga mögött az ajtót.

- A francba, nem lehet így aludni - morgott fel újból Slash, aztán még egy párnát magához vett, és belefúrta az arcát. Axl csendesen füstölt a sarokban ülve, Duff közelebb húzódott hozzám, hogy ne essen le, aztán lehunyta a szemét. Óvatosan felpillantottam rá. A haja piszkosan és kócosan lógott az arcába, érezni lehetett rajta a kocsmaszagot, egy idő után mégis csak azt a bizonyos duff-illatot érzékeltem. Az egyik fülében egy fülbevaló csillant, a karján minden apró kis mozdulatára megcsörrentek a fémkarkötők. Egyre lassabban és egyenletesebben vette a levegőt, keze kicsit elernyedt, és lecsúszott a derekamra. Halkan szipogtam egyet, aztán ráhajtottam a fejem a vállára, és lecsuktam a szemem. Jó helyen vagyok.

******

Hajnaltájban ébredtem fel először, az ajtó nyikorgására. Axl azóta leoltotta a lámpát, és el is aludt - valahonnan a matrac felől hallottam halk horkolását. A vasajtó hangjára ijedten kipattant a szemem, és felgyorsult a szívverésem. Duff nem feküdt mellettem, és bár rajtam volt a dzsekim, fáztam. Felemeltem a fejem, aztán álmosan feltoltam magam ülő helyzetbe. Semmit se láttam, vak sötét volt. És csend. Az alvó srácok hangján kívül csak a valahonnan csöpögő víz hangját lehetett hallani. Felemeltem a lábaimat, aztán látatlanban a földre raktam őket, de belerúgtam valamibe. Rémülten lehajoltam, és hunyorogva próbáltam megállapítani, hogy mi hever a földön. Duff. Szőke haja szinte világított, ahogy rávetődött az ajtón beszűrődő halvány fény.

- Ki az? - suttogtam a bejárat felé, miután a valaki óvatosan becsukta maga mögött. Nem féltem igazán, túlságosan félálomban voltam még ahhoz.

- Izzy - kaptam a halk választ, aztán a következő pillanatban felkattant a lámpa, és a villanykörtéből áradó gyenge fény szinte átégette a retinámat.

- Á, a picsába - csúszott ki a számon, aztán a szemem elé kaptam a karomat. Izzy hunyorogva lerúgta magáról a cipőjét, aztán helyet keresett a dzsekijének. A kanapén és a matracon sem volt szabad placc, úgyhogy vállat vont, aztán ledobta a farmerdzsekit a földre.

- Axl mi a faszt keres itt? - állt meg a falnál horkoló Slash és Axl előtt. Nem tűnt részegnek, sőt, az alvókra tekintettel még suttogott is. Óvatosan kikecmeregtem az ágyként funkcionáló kanapéról, aztán átléptem Duffot, és megálltam Izzy mellett.

- Miért?

- Neki van lakása, mit foglalja itt a helyemet?

- Mennyi az idő? - kérdeztem pár másodperc csend után, mire Izzy egyszerűen megragadta a matracon terpeszkedő Axl karját, és felemelve rápillantott a karórája számlapjára.

- Fél öt.

- Hol voltál eddig? - suttogtam berekedt hanggal, aztán ásítottam, és visszabotladoztam a kanapéig. Izzy szimplán Slash háta alá nyúlt, aztán arrébb lökte, és lehuppant az így felszabadult helyre.

- Becky kocsijában.

- Az a pincérnő? Ne már, együtt dolgozom vele - fintorogtam, aztán egyre jobban elnehezedő pillákkal visszafeküdtem eredeti helyemre. Duff mocorogni kezdett a hideg földön, aztán lassan kinyitotta a szemét. Szó nélkül feltápászkodott, aztán pár másodperc dülöngélés után elindult az ajtó felé, mire Izzy természetesnek véve a dolgot hangosan utána szólt.

- Duff, itthon vagy, haver.

- Ja - állt meg Duff félig csukott szemmel, rekedt hanggal, aztán megfordult, és némán lefeküdt mellém a kanapéra. Álmosan röhögve hagytam, hogy szinte megfojtson az ölelésével, utána egy pillanat alatt visszaaludt.

- Már fáj a hátam az üléstől, kurvára muszáj aludnom - mondta halkan Izzy fájdalmas arccal, aztán kirántotta Slash feje alól az egyik párnát, és a háta mögé rakta, hogy ne a kemény falra támaszkodva kelljen elaludnia. Nem válaszoltam, félig már kómában voltam. Néha fel-felpattant a szemem, nem akartam bealudni, mert Izzy közben folyamatosan dumált. Azt hiszem, Becky-ről mesélt, úgyhogy talán jobb is, hogy nem hallottam.

- Steven hol van? - szóltam közbe egy újabb ásítás kíséretében, mire Duff mocorogni kezdett, Izzy meg félbehagyta a sztoriját, aztán kényelmesen elhelyezkedett.

- Ne kérdezd, mert senki sem tudja.

- Oké - hagytam annyiban, aztán óvatosan lehunytam a szemem. Akármennyire is erőlködtem, nem tudtam kinyitni, így pedig egy pillanat alatt éjfekete álomba zuhantam.

******

- Hé, ébresztő, baromarcok! - hallottam a mellettünk csattanó mély hangot, aztán egy párna vágódott a fejemnek. Álmosan felkönyököltem, és hunyorogva próbáltam elkerülni a nyitott ajtón át beszűrődő délelőtti fény fájdalmait. Duffot nem érdekelte, hogy Slash párnákkal és cipőkkel dobálja, mozdulatlanul feküdt tovább. Mosolyogva kisimítottam az arcából a haját, aztán a füléhez hajoltam.

- Kelj fel! - ordítottam bele, mire Duff szemei rémülten felpattantak. A szemét eltakarva próbált rájönni, hogy mi történik, aztán mit sem törődve velünk visszahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Röhögve átmásztam rajta, aztán a földre leülve felvettem a fél pár tornacipőmet, amit Slash egy másodperccel azelőtt vágott Duffhoz. Axl póló nélkül tett-vett valamit az erősítőknél, Izzy megint eltűnt, Slash pedig a matracon ülve mindent eldobott, ami a keze ügyébe került.

- Mennyi az idő? - tápászkodtam fel, aztán elvigyorodtam repedt fazékhoz hasonló hangom hallatán. Axl röhögve felém fordította a fejét, aztán felkapott magára egy pólót. Így már csak Slash volt félmeztelen, tőle viszont már megszoktam.

- Frankó hangod van.

- Kösz. Hány óra van? - ismételtem meg a kérdést, mire Axl rápillantott a karórájára.

- Fél egy.

- Nem kell melóznia valamelyikőtöknek? - vontam fel a szemöldököm, aztán megigazítottam a vállamon a bőrdzsekimet. A pólóm felgyűrődött, a hajam félig lelapult, félig pedig az ég felé meredt, a sminkem pedig valószínűleg teljesen elkenődött. A gyyomrom ráadásul eszeveszettül fájt valami kaja után.

- De, Izzy-nek, de ő haza se jött - szólalt meg Slash, aztán megelégelve Duff passzív- agresszív viselkedését felállt, és a lábánál fogva megpróbálta lerántani a punkot a kanapéról.

- De hazajött, hajnalban - ráncoltam a homlokom, aztán nyújtóztam egyet. Axl perverz tekintettel nézett végig rajtam, aztán a szájába vette két ujját, és fütyült egy éleset. - Befogod, faszfej.

- Nem csak álmodtad? - röhögte el magát Slash, mire megvontam a vállam, aztán a rozsdás ajtóhoz csoszogtam, és erősen hunyorogva kiléptem rajta. A szomszédoknak számító, szintén csöves hippik a szemben lévő raktár előtt ültek körben, és jellegzetes fűillatot fújt felőlük a szél. A főút hangjait is tisztán lehetett hallani, autók elsuhanását, emberzajt, dudálást, fékcsikorgást. Úgy látszik, itt senki sem alszik délig rajtunk kívül.

******

Egy félmosoly ült ki az arcomra, ahogy közeledtem a Rainbow bejáratához. A Whisky előtt már észrevehető volt az utolsó jegyekre várakozó, tupírozott hajú tömeg. Átverekedtem magam rajtuk, kaptam néhány beszólást, aztán véletlenül rátapostam egy földön ücsörgő srácra, aki letapizott, és zavartalanul folytattam utamat. Már kezdett szürkülni az égbolt, az utcalámpák egymás után, zörögve felkapcsolódtak, az utak a munkaidők lejártával egyre jobban telítődtek. Nem voltam zavarban, amikor a mellettem elsiető normálisnak tűnő emberek felvont szemöldökkel végignéztek rajtam. Nem sok változott a tegnap este óta rajtam rohadó szerelésemen, hazaérve csak annyit változtattam, hogy az Abbey-ben megkövetelt pincérmaca cucc helyett felvettem egy szakadt, magasderekú farmersortot, abba betűrtem a bő Mötley Crüe pólómat, aztán a hátamra dobtam a bőrdzsekimet, és némi pénzt gyűrve a zsebembe elindultam a Rainbow-ba. A hajam kócosan lógott az arcomba, nem tupíroztam fel. Fura, de így sokkal jobban tetszett, amit a tükörben láttam. A sminkemen is igazítottam egy keveset, csak hogy minél feltűnőbb legyek.

- Hé, Zoe!

Megtorpantam, aztán vigyorogva megvártam a Rainbow bejáratánál Steve-et. Zsebre vágott kézzel rohant át az úton a kocsisorok között, aztán az idióta vigyorával a fején felém sietett. Túl gyanúsan mosolyog.

- Mi van? - kérdeztem, ahogy mellém ért, mire megvonta a vállát, és pillogott felém párat. Aha, gondolhattam volna. Csak úgy áradt belőle a fűszag. - Hallod, te fűben fürödtél? Mintha egy ópiumraktárban lennék.

- Jó lenne.

- Aha - kerekítettem el a szemeimet, aztán hagytam, hogy Steven kinyissa nekem az ajtót, és óvatosan belökjön a bárba. Bent hatalmas tömeg volt. Jó érzés volt a Rainbow-ba betérni úgy, hogy közben tudtam, nem dolgozni jövök ide. Mégis jobb ez a hely, mint az Abbey.

- Ott vannak - karolt át fél kézzel Steve, aztán a másik kezével a sarokban lévő boksz felé mutatott. Röhögve lesöpörtem a karját a vállamról, aztán arrébb löktem magamtól, mert alig kaptam levegőt a tömény fű szagától. A szokásos bokszban minden srác ott volt, plusz egy szőke csaj, akinek egyelőre nem láttam az arcát. Slash ölében ült, magassarkús lábait vérbeli ribanc módjára vetette keresztbe egymáson. Éljen, egy újabb picsával kell kibírnom ezt az estét.

- Helló - állt meg Steve vigyorogva a boksz előtt, aztán igazi idiótaként átmászott az asztalon, és Izzy mellé lehuppanva kivette a kezéből a sült krumplis tányért. Nem csodálom, hogy rátört a farkaséhség. Mosolyogva végignéztem a srácokon, aztán megállapodott a szemem Slash legújabb trófeáján. És lehervadt a fejemről a vigyor.

- Melanie? - kérdeztem megrökönyödve, mire a főnököm felém kapta a tekintetét, és zavartan elmosolyodott. Ó, a picsába. Miért történik ez velem?

- Hé, Zoe, ő itt Mel - vetette oda Slash vidáman, mire hitetlenül bámultam vissza rá. Ennyire sötét nem lehet.

- Tudom, mert ő a FŐNÖKÖM - emeltem meg a hangom, mire Slash értetlenül összeráncolta a szemöldökét. A morgásomat visszafojtva átmásztam Axlen, aztán beültem a közötte és Duff között lévő kis helyre. A szőke mosolyogva pillantott le rám, aztán a kezembe nyomott egy kis gagyi vodkás üveget. Idegesen kikaptam a kezéből, aztán a számhoz emeltem, és erőteljesen meghúztam. Az átlátszó, ártatlannak tűnő ital úgy marta le a torkomat egy pillanat alatt, mintha forró lávát öntöttem volna bele. Köhögve lecsaptam az üveget az asztalra, aztán Duff előtt átnyúlva felmarkoltam Steven elől egy rakat sült krumplit. Az valamennyire enyhítette a torkomban égő tüzet.

- Ez nagyon szar - mondtam Duffnak a vodkától berekedt hanggal, mire a punk röhögve eltette a vodkáját az asztalról.

- Tudom, de ütős.

- Ja, kurvára. Tűzhányót akarsz csinálni belőlem?

- Hát poén lenne, de nem. Muszáj alapozni a koncert előtt - pillantott felém jelentőségteljes tekintettel, mire csak visszabámultam rá.

- Nem vodkával kell Mötley Crüe koncertre alapozni - ráztam meg a fejem, aztán belenyúltam a bőrdzsekim zsebébe, és előrántottam a kezem. A kokós zacskó volt benne, még félig tele volt. - Hanem ezzel!

- Apám, frankó - vigyorgott Steven, és már nyúlt is a kokain felé, az utolsó pillanatban viszont elkaptam előle.

- Zoe, tedd már el bazdmeg, itt ismernek minket - szólt rám Axl, aztán erősen megragadta a karomat, és lerántotta. Fájdalmasan grimaszoltam egyet, aztán engedékenyen visszagyűrtem a zacskót a zsebembe. Valójában egyáltalán nem volt tervben, hogy ma este is betépek, de meg kell, hogy mondjam, élveztem a tegnap éjszakát. Nem sok mindenre emlékeztem, amire viszont igen, az mind biztatólag hatott. Jó ez a cucc.

- Na, akkor kell, vagy nem? - pillantottam Axl felé, aki felvont szemöldökkel megrázta a fejét. Ha nem, akkor nem.

- Nekem kell - nyúlt felém ismét Steven, mire rávágtam a kezére. Így is akkora volt a pupillája, mint egy busz kereke, nem adhattam neki kokaint is. Ráadásul volt egy olyan sejtésem, hogy tegnap este sem a piacra ment el, amikor hirtelen eltűnt.

- Te nem kapsz.

- Miért nem? Tökre nem látszana rajtam.

- Valaki? - néztem körbe az asztalnál ülőkön, mire Izzy elvigyorodott, aztán felállt, és átugorva a melletünk lévő üres bokszba mászott ki az asztal mögül. Felcsillanó tekintettel kecmeregtem ki Axl mellől, Duff pedig követett.

- Jövök - szólalt meg Slash is, aztán egy mozdulattal lelökte magáról Melanie-t, és felpattant. Mel kínosan vihogva ült vissza a helyére, Axl pedig kajánul elvigyorodott, ahogy ott hagytuk őket kettesben. Bár Steven is ott volt, de nem sok vizet zavart - épp felzabált mindent, ami ehetőt talált az asztalon. Izzy kilökte előttünk a Rainbow ajtaját, aztán fordult is az épület mellett lévő, koszos sikátorba. Csak konténerek voltak ott, meg rajtunk kívül néhány nem egészen józan, neonruhás csaj. Megtorpanva a hideg téglafal mellet már nyúltam volna is a zsebembe, Izzy-nek viszont jobb ötlete volt.

- Van sodorva pár - nyomott a kezembe szipogva egy kézzel tekert cigit, mire összeráncolt szemöldökkel emeltem az orromhoz. Persze, hogy fű volt.

- Fasza - vette ki a kezemből Slash, aztán egy pillanat alatt meggyújtotta. Szívott belőle egy hatalmasat, majd egy kis idő múlva kifújta a füstöt. A jellegzetes illatától rögtön elmosolyodtam, aztán elfogadtam a felém nyújtott jointot, és a számhoz emeltem. Minden létező levegőt kieresztettem a tüdőmből, aztán leültem a járda szélére, és megpróbáltam minél többet szívni a dohánnyal kevert fűből. Köhögve engedtem ki a füstöt, mire Duff röhögve leült mellém, aztán kivett Izzy kezéből egyet. Nem tudtam, minek, hiszen az az egy szál is elég lett volna négyünknek, de nyilván nem tudtam, Duff mire képes. Majdhogynem egyedül szívott el egy egészet.

- Na? - vette át tőlem vigyorogva a füves cigit Izzy, aztán a téglafalnak dőlt, amire néha-néha fényt vetett az utcán elhaladó autók fényszórója. Ezen kívül teljesen sötét volt, így azt sem tudtuk megállapítani, miért röhög fel tőlünk pár méterre a piás üvegekkel dobálózó lánycsorda. Izzy hatalmas füstfelhőt fújt a levegőbe, helyette pedig én kezdtem el köhécselni. Nem voltam nagyon hozzászokva a dologhoz.

- Baró - vigyorogtam, aztán lehunytam a szemem. Lassacskán jó érzés kerített hatalmába, minden feszültség elpárolgott belőlem. Olyan lazának éreztem magam, hogy szinte már féltem, szét fogok esni.

- Jó cu-hucc - köhécselt egyet Duff, aztán kitört belőle a röhögés. Gyorsan elfogyott a két szál cigi, és ugyanolyan gyorsan be is ütött. Slash általában is alig bírja abbahagyni a nevetést, most viszont akármit is mondtunk neki, már a járdán fetrengett. Izzy hülyén fel-felröhögött, és többnyire nem tudta abbahagyni a vigyorgást, én Slash-sel egy agyi szinten éreztem magam, Duff pedig felélénkült, be nem állt a szája. Ráadásul elképesztően hangosan beszélt - mellettem ült a betonon, és majd' megsüketültem.

- Sssh-hsss - csitítottam röhögve, aztán a szájára tapasztottam a tenyerem. Slash újból felnyerített, Izzy meg továbbra is a falat támasztotta, és idiótán vigyorgott.

- Hé, gyertek! - fordult be a sikátorba Axl, és intett. - Mehet a buli!