21. fejezet

SWEET LEAF

  - Aúú, a... picsába - húzódtam el röhögve, és a számhoz kaptam a kezem. Nem kellett volna megfeledkeznem az ajkaimon vöröslő sebről, ami természetesen a legrosszabbkor döntött úgy, hogy lüktetni kezd. - Francba - emelte fel a fejét egy kicsit Duff. Haja az arcomba lógott, amíg az enyém koszosan terült el az amúgy is mocskos járdán. Tekintetemet az övébe fúrtam - elborult volt a vágytól, zöld fénye úgy villant a sötétben, mint egy igazi ragadozóé. Vigyorogva tapogattam kicsit a számat, aztán a zihálásomat visszafojtva kimásztam Duff alól, és feltápászkodtam a földről. Duff csalódottan terült el a járdán, mire kínosan röhögve megrúgtam a vádliját a tornacipőmmel.
- Figyelj, frankón be vagyok tépve, talán...
- Nem kéne? - fejezte be a mondatot ingerülten Duff, aztán felnyomta magát a földről. Visszaült a járdaszegélyre, és felém emelte dühöt tükröző arcát. Tényleg el volt borulva a gondolkodásom, de egyszerűen nem bírtam levenni a szemem a halvány éjszakai fényben kirajzolódó arccsontjáról, kócos hajáról, zölden villódzó szemeiről, és... azok az ajkak...

- Oké, leszarom, csináljuk - szólaltam meg hirtelen, mire Duff rögtön felpattant, és a derekamnál megragadva a mellettünk ácsorgó épület téglafalához nyomott. Szó nélkül körbefontam a karjaimat a nyakán, és újból megcsókoltam - egy pillanat alatt visszatért az előbb elfojtani kívánt felgyorsult szívverésem. Duff kérés nélkül a combom alá nyúlt, aztán megemelt, hogy lábaimat körbe tudjam fonni a derekán. Bár nem voltam teljesen beszámítható állapotban, tisztán éreztem, hogy majd' elolvadok ajkainak lágy érintésétől, és minden alkalommal, amikor ujjaival játszani kezdett bőrömön, megborzongtam az érzéstől. Beletúrtam a hajába a tarkójánál, mire még vadabbul csókolt. Egy hajszál választott el attól, hogy ott helyben leteperjem a betonon.

- Nem megyünk be? - húzódott el egy pillanatra Duff, amíg halkan zihálva levegőért kapkodtunk. Csak pár centire volt arcom az övétől, mégis még közelebb akartam tudni magamhoz.

- Hova?

- Mosdó?

- Jó - vágtam rá, aztán elengedtem őt lábaim szorításából, és azonnal megindultam a Rainbow bejárata felé. Duff felvéve velem az iramot a derekamra simította a kezét, aztán megragadta a kézfejem, és behúzott maga után a bár ajtaján. A tömeg takarásában botladoztunk a mosdókat rejtő sötét, teleplakátolt folyosóig, ahol türelmetlenül Duff nyaka köré fontam a karom, miközben ő szerencsétlenkedett egy sort a férfimosdó kilincsével, majd végül berúgta az ajtót, és behúzott magával. Ráfordította a kulcsot a zárra, aztán rögtön felkapott, és a mosdótál koszos pultjára ültetett. Egy pillanatra sem váltunk el egymástól, miközben Duff egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a dzsekimet és a földre hajította.

- Várj, van... Van nálad? - toltam el magamtól tenyeremet a mellkasához nyomva, mielőtt lerántottam volna róla a pólóját. Duff közelebb hajolt és egy hihetetlenül kínzó mozdulattal megállította ajkait még az enyémek előtt, aztán elvigyorodott.

- Hogy a francba ne lenne? - suttogta halkan, mire megborzongtam, a szememet önkéntelenül lehunytam, és hagytam, hogy Duff óvatosan belecsókoljon a nyakamba. Halványan mosolyogva körbefontam a derekán a lábaimat, és ha lehet, még közelebb húztam magamhoz. Egy mély, de halk nyögés hagyta el a száját, mire belenevettem a csókunkba, aztán egyetlen mozdulattal lehúztam róla a felsőjét.

 

*

 

- Oké... - szólaltam meg tőlem szokatlan zavartsággal, miután felhúztam a lábamra portól és sártól mocskos tornacipőimet, és teljesen felegyenesedtem. Duff halkan röhögve beletúrt ziláltan össze-vissza kuszálódó hajába, aztán egy gyors mozdulattal felvette a pólóját. Akaratlanul is vigyorra húzódott a szám, aztán félretéve minden előbbi feszültségemet közelebb léptem, és lábujjhegyre állva a nyaka köré fontam karjaimat, és óvatosan megcsókoltam. Automatikusan a derekamra csúszott a keze, aztán amikor felnevetve eltoltam magamtól, felháborodott pillantással húzta vissza. Feldobtam a vállamra a dzsekimet, aztán összeborzoltam a hajam, hogy mégis kinézzen valahogy. A kéznyomokkal, plakátfoszlányokkal és rengeteg mocsokkal tarkított tükörbe nézve egyáltalán nem éreztem rossznak, amit csináltunk. Minden zavarosnak hatott, miután nem kis mennyiségű kokain, fű és vodka dolgozott a szervezetemben.

- Akkor... - törte meg a csendet Duff, miután visszabújt a dzsekijébe, és annak zsebébe süllyesztette kezeit. A kézfejemmel letöröltem a számról az elkenődött vörös rúzst, aztán Duffra pillantva felnevettem. Ő értetlenül bámult rám, amíg az ő arcát is megtisztítottam a rúzs árulkodó nyomaitól. Nem akartam a szemébe nézni, de akaratlanul is zöld íriszeire vándorolt a tekintetem. Kifejezéstelen arccal hajolt közelebb, mégis rengeteg érzést olvastam ki a szeméből. Arca megállt az enyém előtt, habozott. Lassan pislogva hagytam, hogy végül még közelebb hajoljon, és lehunyt szemmel egy lágy csókot adjon az arcomra. Kedvem lett volna átölelni, és magamba szívni az illatát, de ehelyett csak egy félmosoly szökött az arcomra.

- Akkor... Mehetünk - mondtam lassan, aztán megfordulva elfordítottam a kulcsot a zárban, és kilöktem a mosdó ajtaját. Szerencsénkre senkinek sem tűnt fel, hogy egy összetúrt hajú csaj távozott épp a férfimosdóból, úgyhogy zavartalanul vonultunk a megszokott asztal felé - úgy ült ott a szedett-vedett társaság, ahogy hagytuk őket.

- Hééé, hol voltatok? - üdvözölt rögtön Slash egy nagyobb kiáltással, mire megőrizve a hidegvéremet Duff felé pillantottam, és visszafojtva a mosolyomat bemásztam Izzy mellé.

- Elszívtunk egy spanglit - közölte Duff zsebre dugott kézzel, aztán levágódott mellém. Határozottan más érzés volt így mellette ülni, mint máskor. Sehol sem volt a nemrég érzett feszültség, helyét mérhetetlen nyugodtság vette át. Észrevétlenül közelebb férkőztem hozzá, mire az asztalon lévő vodkás üveg felé nyúlva puszta véletlenből óvatosan végigfutottak ujjai a combomon. Vigyorogva vettem magahoz egy üveget, aztán Michelle következő eszement megjegyzésére reagálva újból rámtört a röhögőgörcs. Igen, asszem erőteljesen a fű hatása alatt álltunk. Azon az estén úgy viselkedtünk, mint egy nincstelen, szabadon élő, gátlástalan kamaszokból álló társaság, akik számára nem létezik holnap. Nincs holnap.

*

 

Reggel volt. A szemem felpattant, láttam, de az elmémet tompábbnak éreztem, mint eddig bármikor. Semmim sem fájt, semmit nem éreztem - talán ez volt a legrosszabb abban az állapotban. Mérhetetlen nyugodtság és homály uralkodott bennem, egy érzés sem ütötte fel a fejét. A szemem elé emeltem a kezem, hogy enyhítsem az ablakon beáramló fény erősségét, aztán óvatosan felkönyököltem.

Egyetlen bugyi és egy póló volt rajtam, ami több mint valószínű, hogy nem az enyém volt - mégis a legmeglepőbb dolog számomra az volt, hogy nem a padlón feküdtem, hanem egy ócska ágyon. Felültem, és talpaimat óvatosan a rozzant parkettára helyeztem. Hideg volt és koszos. Nem tudtam hol vagyok, nem tudtam, hogy kerültem ide. Az egyetlen dolog, amit ismertem abban a szobában, az egy szőke punk volt. Az ágy másik felén feküdt, arcába hullt a haja, mezítláb, egy szál gatyában feküdt. Akaratlanul is mosoly szökött a számra, és bár nem járt úgy az agyam, mint máskor, megnyugodtam. Az előbbi kopár ürességet felváltotta a szívem felgyorsult dobogása és egy akkor megmagyarázhatatlannak tűnő biztonságérzet. Visszamásztam az ágyra, aztán Duff fölé hajoltam, és óvatosan közelítve arca felé lehunytam a szemem, majd lágy csókot leheltem ajkaira. Ő elvigyorodva kinyitotta a szemét, hunyorognia kellett - már ébren lehetett egy ideje. Visszavigyorogva rá újból az ágy szélére ültem, aztán a mellettem heverő bőrdzsekim zsebéből előkotortam egy cigit, és rágyújtottam. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, mégis jól esett, ahogy a nikotin átjárja a tüdőmet, csupa kiegyensúlyozottságot hagyva maga után. Egy kicsi, rendes, de szegényes szobában voltunk. Szakadt szőnyeg a földön, repedezett vakolat, rozzant könyvespolc és meggyötört képekkel teleragasztott falak. Feltápászkodva az ablakhoz léptem, amit nagy csikorgás kíséretében szélesre tártam. Azonnal megcsapott a kintről beáramló friss levegő, és az erős utcazaj. Hollywood látképe ha lehet, még jobb érzéssel töltött el - az alattam elterülő forgalamas főútra pillantva úgy éreztem, tökéletes helyen, tökéletes időben vagyok.

Duff az ágy szélére ült, és kézfejét az arcához emelve megdörzsölte a szemét. Esetlen mozdulatokkal felrángatta magára a farmerjét, aztán fáradtságtól tántorogva mögém sétált, és óvatosan a derekam köré fonta a karjait. Nem néztem hátra, mégis erősen dobogó szívvel fújtam ki egy újabb füstfelhőt az ablakon.

- Tudod, hány napja vagyok itt? - törtem meg a csendet a szokásosnál is rekedtebb hangommal, mire Duff a vállamra támasztotta az állát, és álmosan pislogott párat a nyüzsgő Los Angeles-i látkép felé.

- Nem.

- Nyolc - közöltem félmosollyal az arcomon, mire Duff elvigyorodott.

- Többnek tűnik.

- Nyolc kibaszott napja - ismételtem halkabban, aztán egy pillanatra elmerengve leütögettem a párkányon a hamut az egyre fogyó cigaretta végéről. Duff csendben szuszogott közvetlenül a fülem mellett, és szorosabbra fogta derekam ölelését. Oldalra fordítottam a fejem, és elmosolyodva is nyomtam egy csókot a punk arcára, mire arra újra mosoly szökött.

- Még csak most kezdődik.
 

Drága Gunnerek!♥

Ez lett volna az a bizonyos huszonegyedik fejezet, remélem mindenkinek tetszett! Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és kommenteket, most is nagyon szívesen várok bármiféle véleménykifejezést! Nem tudom, hányan olvassák most ezt, de szeretnék közölni egy közérdekű információt a történettel kapcsolatban: valószínűleg "évadokra" bontom majd (nem feltétlenül évad lesz a neve, csak az érthetőség kedvéért hívom így, egyelőre). Az első "évad" előreláthatólag huszonöt részes lesz - igyekszem a végére minél több izgalmat tartogatni! ;)

Ölel Benneteket: Rose