24. fejezet

HOLLYWOOD GOES ROUND AND ROUND

 

1985. szeptember 18. du. 7:13, The Abbey, Robertson Ave, West Hollywood

 

- Na jó, mostmár mehetsz - közöltem Slashsel, aki nagylelkűen felajánlotta, hogy elkísér az Abbey-ig, én pedig beleegyeztem. A bár előtt pedig végetért az utunk, úgyhogy elküldtem, azt gondolva, hogy biztosan van valami dolga. Valamit mintha mondani akart volna az út alatt, de mikor megszólalt, inkább megrántotta a vállát, és rágyújtott. Annyiban hagytam, majd elmondja, ha akarja. Valahol meg is értettem, ugyanis nem kicsit voltunk nyúzottak a tegnap éjszaka után.

A srácok új lakhelye a Hollowayen tökéletes volt arra, hogy az órákig tartó részeg randalírzosáunk után páran meghúzzuk magunkat ott - egészen késő délutánig fel sem keltem, ahogy Slash sem. Duff és Ronnie mellett egy szőke lány és Danny húzta a lóbőrt, szétszóródva a próbaterem különböző pontjain. Arra emlékeztem, hogy Axl közvetlenül a lakásuk előtt összefutott egy csajjal, és vele együtt el is tűnt, Izzy és Desi talán hazamentek, Steve pedig még a Rainbowban lemorzsolódott. A padlón felébredve iszonyatosan hasogatott a fejem, a torkom kiszáradt, és gondolkodni sem tudtam rendesen, annyi erőnlétem viszont még volt, hogy feltápászkodjak, és a próbaterem ajtajához tántorogjak. Slash kint füstölt az utcán, a házfalat támasztva, és amikor mondtam neki, hogy dolgozni megyek, rögtön rávágta, hogy elkísér. Volt egy olyan érzésem, hogy amúgy próbálniuk kellene, de ég tudja, hol vannak a többiek, és mikor kerülnek elő.

- Bemegyek veled - jelentette ki, mire "nekem mindegy" alapon rántottam egyet a vállamon, és belöktem az Abbey ajtaját. A bárpulthoz sétáltam, és már csak a bárban összegyűlt tömeg nagyságából is sejtettem, hogy erősen elkéstem. Megint.

- Helló - köszöntem rá a pult mögött álló Sandyre, aztán rögtön ugrottam a fekete kötényemért. Sandy felém kapta a tekintetét, aztán köszönés helyett elhúzta a száját, és megrázta a fejét. Nem tudtam, mit akar ezzel. - Mi van?

- Melanie kurva ideges, hogy késtél - felelte, és tekintetét visszafordította az előtte heverő, mosogatnivaló üvegpoharakra. Megvontam a vállam - máskor is előfordult már, hogy kaptam egy kiadós fejmosást kedves főnökömtől, de mindig elengedtem a fülem mellett. Most viszont ahogy megpillantottam Mel szőke fejét a tömegben, tudtam, hogy hatalmas bajban vagyok. Éppen Slashsel dumált.

- Ó, basszus - szűrtem a fogaim között idegesen, és lélekben már fel is készültem a balhéra. Slash arcát láttam csak, éppen mondott valamit - Melanie háttal állt nekem, így csak az ezután következő heves mozdulataiból sejtettem, hogy kiborult. Slash némán kivárta, amíg Mel végez a mondanivalójával, aztán kisöpört pár göndör tincset az arcából, majd közömbösen rágyújtva megfordult, és kisétált az ajtón. Melanie pár másodpercig még állt ott, aztán dühtől vöröslő fejjel megfordult, és indulatosan félrelökött pár embert. Közeledésére kapkodva nekiláttam a Sandy által elmosott poharak törölgetésének, de nem tudtam elkerülni a lecseszést.

- Zoe! - kiáltott rám Melanie, ahogy a pult mögött megállva észrevett. Tudtam, hogy rohadtul mérges, de azt hittem, egy gyors ordibálással megúszom. - Megint késtél.

- Tudom, ne haragudj, teljesen elvesztettem az időérzékem...

- Az elmúlt két hétben már vagy ötödször! - vágott közbe Mel, mire ledobtam a pultra a törlőrongyot, és felettesem felé fordulva vártam, hogy mégis mit akar ezzel. - Mindig csak ígérgeted, hogy nem fordul elő többet, de nem tudod betartani.

- Sajnálom - ismételtem magam, ez viszont közel sem volt elég.

- Én is - biccentett Melanie utálatosan, aztán felkapva az általam ledobott rongyot folytatta a félbehagyott munkámat. - Ki vagy rúgva.

- Tessék? - kérdeztem felháborodva, és Sandy is elképedve emelte fel a fejét. Melanie teljesen közömbösen bólogatott, hogy bizony jól értettem - egy cseppet sem érdekelte a bűnbánó magyarázkodásom, csak a rajtam kitöltött piti kis bosszúja. - Fél óra késés miatt?

- Nem csak egyszer for...

- Tudod mit? - vágtam közbe erőteljesen, és letépve magamról a kötényemet a sarokba hajítottam. - Nem érdekel. Faszom ebbe az egész kócerájba! Ha pedig Slash miatt dobsz ki engem, akkor baszd meg! Gyáva egy alak vagy.

Meg sem várva a választ az Abbey bejáratához viharzottam, aztán kilépve az utcára erősen bevágtam magam mögött. Ezt nem hiszem el. Elveszítettem az egyetlen pénzkereső munkámat. Miből fogok egyáltalán megélni?

- Hallod, mi a faszt mondtál neki? - támadtam le rögtön a járda szélén bagozó Slasht, mire ő eldobta a cigijét, és tornacipője orrával elnyomta a betonon. Nem érdekelte különösebben, hogy épp most tettek lapátra, méghozzá miatta.

- Dobtam.

- Igen? Hát kurva jó, mert kirúgott - közöltem, mire a göndör egy másodpercig meglepődve pillantott felém, aztán zsebre vágta a kezét. Ennyi volt a reakciója. Kissé lecsillapodva hitetlenül elröhögtem magam, és arcomat a tenyerembe temettem. Slash meg vigyorogva nézett, mintha az előbb mi sem történt volna. Nem lehet rá haragudni. - De hát nem is jártatok.

- Ja, hát tudom - biccentett, miközben elindultunk a Holloway irányába, amerre a kora esti tömeg is vitt minket. - Csak párszor keféltünk, de utána folyton basztatott, meg hívogatott. Úgyhogy tisztáztam a helyzetet.

- Mindegy, úgyis rühelltem már ott dolgozni - vontam meg a vállam - minden dühöm elpárolgott. Kezeimet bedugtam bőrdzsekim zsebébe, és a vállammal törtem utat magamnak az embersokaságban. Sandy azért hiányozni fog. Meg a bár is kicsit. - Most meg csóró lettem.

- Üdv a klubban - vigyorgott rám Slash, mire önkéntelenül is felnevettem. Csak kitalálok majd valamit. - Amúgy jössz az első hollowayes próbánkra? Állat lesz.

- Naná.

*

 

- Hol a faszomban vannak a többiek? - kiáltott fel Slash, ahogy tornacipőjével elnyomta a cigijét, és benyitott újdonsült próbatermük és lakhelyük rozzant ajtaján. Nem láttam semmit a hatalmas, bongyor hajkoronától, és Slash sem kívánt beljebb lépni, úgyhogy jobb híján arrébb löktem, és beléptem a homályborította kis helyiségbe. Az egyetlen ember, aki a földre dobott, szakadt matracon ücsörgött, az Danny szőke csaja volt. A szemét dörzsölte - valószínűleg Slash ordibálására kelt fel. - Hallod, hová mentek a többiek?

- Mi? - emelte fel megszeppenten a fejét a lány, mire elhúztam a szám. Nem festett túl jól - a haja meg volt tépázva kissé, a töméntelen mennyiségű smink pedig teljes egészében elmosódott az arcán. Kábé egy depressziós bohóchoz tudtam volna hasonlítani.

- A többiek? - ismételte meg Slash türelmetlenül, miközben lehajolva felszedtem a földről egy odahajított, kifordított pólót. Takaros énem belőlem előbújva szépen visszafordította a pólót, és összehajtogatva óvatosan visszadobta oda, ahol találta. Duff felsője volt.

- Ööö, nem tudom - habozott a csaj, aztán meg-megtántorodva feltápászkodott, és megigazította a szoknyáját. Slash sem egy észlény, de megpillantva a lányra vetett degradáló pillantását muszáj volt elvigyorodnom. - Csak most keltem...

- Aha, akkor szia - biccentett Slash, és lábával kilökte az ócska, fehérre mázolt faajtót, mire arról leesett egy festékdarab. A csaj felfogva a célzást sietve körbenézett - nyilván a bal lábán árválkodó magassarkú hiányzó párját kereste -, Slash viszont idegesen ráförmedt. - Mondom csá!

- Bazdmeg, de segg vagy - ráztam meg a fejem röhögve, miközben szegény lány fél pár cipővel kényszerült kibotladozni az utcára. Slash erőteljesen bevágta mögötte az ajtót, mire még egy darab fehér festék esett a földre az ajtóról. A földre lerogyva röhögtem tovább, mint egy bolond, miközben Slash dühtől fortyogva lerángatta magáról a bőrdzsekijét és a földhöz vágta.

- Kurvára ne nevess - bökött felém a mutatóujjával, mire arcomat a tenyerembe temetve hanyatt dőltem a poros padlón, és akármennyire is próbálkoztam, nem voltam képes abbahagyni a nevetést. Slash még mindig ingerülten felvett a matrac mellől egy otthagyott tornacipőt, és teljes erejéből hozzám vágta. - Kussolj már!

- Aúú, bazdmeg - csillapodott kicsit a röhögőgörcsöm, aztán fájdalmas képpel felülve megtapogattam a sípcsontomat - pont ahol nekem csapódott a cipő. Egyelőre csak piros volt, de tudtam, hogy pár perc múlva tiszta kék és lila foltos lesz. - Hülye fasz.

- Hol a francban vannak a többiek? - kérdezte Slash újra, mire megforgattam a szemem, és felálltam a földről. Lehuppantam mellé a kacatokkal borított matracra, és közelebb hajolva kisöpörtem az arcából göndör tincseit. A körmét rágta.

- Mit vagy így rápörögve? - röhögtem el magam hitetlenül, mire fintorogva elütötte a kezem az arca mellől. - Majd jönnek, ha jönnek.

- De próbálnunk kell. Már a tegnapit is elhalasztottuk.

- Mert költöztetek? - értetlenkedtem a szemöldökömet felhúzva. Nem értettem, mire ez a nagy aggodalom - visszagondolva mégis lehetett oka rá.

- Á, hagyjuk - legyintett lemondóan, jelezve dührohama végét. Csendben előpiszkáltam a bőrdzsekim zsebéből egy cigit, és rágyújtottam. Slash szintén némán felém fordította a fejét, hajzuhataga alól kipislogva. - Fáj?

- Hát kurvára - fordultam felé én is, miközben a cigi a fogaim között billegett, lévén mindkét kezemmel azon voltam, hogy visszagyömöszöljem az öngyújtómat az értéketelen vackokkal teli zsebembe.

- Adjak rá puszit? - vigyorodott el Slash, mire megrántottam a vállam. Azt hittem, viccel, de előrébb mászva lejjebb hajolt, hogy puszit nyomhasson a lábamra, mire hirtelen meglendítettem, ezzel jól szájbarúgva szegényt. - Aúú, faszom.

- Adjak rá puszit? - ismételtem őt gúnyos hangsúllyal, mire a száját tapogatva visszaült mellém, beletörődve a ténybe, hogy ezt megérdemelte. Csendben ücsörögtünk tovább a koszos, eredetileg talán fehérre meszelt falnak támaszkodva - csak néha hallatszott felőlem egy-egy hang, amikor fejemet hátrabillentve minél messzebbre próbáltam felfújni a nikotinfelhőt. - És most itt fogunk ülni, amíg be nem toppannak?

- Faszt - rázta meg a fejét Slash, és fájdalmasan nyögve feltápászkodott a matracról. Elfogadtam felém nyújtott jobbját, és hagytam hogy felhúzzon a földről, majd követtem őt az utcára kilépve. Szerencsétlenkedett még kicsit a rozoga ajtó bezárásával, aztán megragadta a felkaromat, és maga után húzva futásnak eredt az járdán. Felnevetve követtem a példáját, és hangos cipőcsattogással kerülgetve, vagy fellökve a gyalogosokat, felszabadultan kiáltozva rohantam utána, mint egy őrült. Így néz ki, amikor két idióta elindul megkeresni pár másik, elveszett idiótát Hollywoodban.

*

 

- Slash! - kiáltottam a srác után elfúló hangon, mire ő lelassított, és vidám arckifejezéssel megfordult. Ő teljesen erejében volt, én meg persze alig kaptam levegőt, még pár percnyi futástól is.

- Mi van? - kérdezte azzal az örökös, idióta vigyorral a fején, mire értetlenül felemeltem a fejem. Mi az, hogy mi van? Mintha nem látta volna, hogy éppen levegőt próbálok szipolyozni a környezetemből.

- Te hülye vagy - ráztam meg a fejem, mivel csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Slash arrébb húzott kicsit, hogy ne a járda közepén tartsam fel a forgalmat, és türelmesen megvárta, amíg végre felegyenesedtem. - Most hová is megyünk?

- Ide - intett a tőlünk pár méterre nyíló kisutca felé - inkább sikátornak tűnt, mint utcának. Van az a pillanat - még nálam is előfordult néha -, amikor az ember nem tudja, hogy Slash teljesen megőrült, vagy csak simán ilyen. Egy pillanatra én is elgondolkodtam, hogy mégis mi a jó büdös francot keresnének a többiek egy tök random sikátorban, de őszintén szólva én sem vagyok az a túlagyalós típus, úgyhogy megrántottam a vállam, és Slash után lendülve követtem őt. - Axl néha szokott itt ücsörögni.

- Ja - bólintottam megvilágosodva, és befordulva a sarkon azonnal meg is pillantottam az erre való bizonyítékot. Majdnem mind ott voltak. A romos épület téglafala mellett egy ócska vaslépcső húzódott, ami cikkcakkban vezetett felfelé egészen az épület tetejéig. Az volt Axl lépcsője. A srácok így hívták. Axl most is ott ült az első lépcsőforduló tetején, és füstölt - pár fokkal alatta Izzy is ugyanezt tette, aki valahogyan rátalált a csapatra, most Desi nélkül. Steven éppen a negyedik lépcsőfokról ugrott le, amikor befordultunk a sarkon, és bár kicsit meredeknek tűnt, megúszta egy kisebb eséssel a végén és egy jó nagy röhögéssel a többiek részéről.

- Adler, te fasz! - kiáltotta oda röhögve Slash, mire mind felénk kapták a fejüket. Steven vigyorogva megrázta a fejét a dicsérő szavakra, és helyet adott a lépcsőn Ronnie-nak, aki minden gond nélkül megugrotta a négy lépcsőfokot. Elég nagy langaléta volt hozzá.

- Na, figyelj, öt - hallottuk már pár méterről Duffot, aki félretolta Ronnie-t, és elhelyezkedett az ötödik lépcsőfokon. Nem, nem volt köztünk egy felelősségteljes ember sem, aki azt mondta volna, hogy "ne, Duff, még bajod eshet". Ugyan. Izzy Axllel dumált éppen, aki azért fél szemmel Duffot figyelte, Ronnie meg Steven pedig a lépcső mellől várták, hogy meg tudja-e ugrani a következő tétet. Hát, nem tudta.

- Aúú, a picsába!

- Bazdmeg - torpant meg Slash az elképedéstől, Stevenből meg kitört a röhögés. Pedig nem volt valami vicces. Én szinte reflexből Duff felé lendültem, és mellette térden támaszkodva megnéztem, mi baja.

- Jól vagy? - kérdeztem a betonon ücsörgő punkot, akinek ugyan fájdalmas grimaszba rándult az arca, mégsem tudta visszafojtani a vigyort, amit Steve és Ronnie röhögése válthatott ki.

- Ja, hát nem - közölte, aztán fél kezére támaszkodva felállt a földről. Ajjaj. - Eltört a karom.

- Mi van? - kapta oda a fejét Axl, és idegesen elpöckölte a cigijét. Izzy tovább eregette a füstfelhőket a lépcső tetején, miközben Axl halálos idegállapotban termett Duff mellett - de tőle nem is lehetett mást várni. - Melyik?

- Ez - próbálta meg felemelni a jobb karját, mire egy fájdalmas nyögés szaladt ki a száján. Elhúztam a számat, és összetalálkozott a tekintetem Axléval. Nem volt valami vidám. Steven folyamatos nevetéséből ítélve szerintem ő nem is fogta még fel, ez mit jelent.

- Kurva jó - szűrte Axl összeszorított fogai közt, és szinte lehetett látni, ahogy egyre gyűlik benne a kitörni készülő düh.

- Mennyire tört el? - kérdezte Slash közelebb caplatva, mire Duff kifejezéstelen arccal bámult felé egy pillanatig. Slash és az idióta kérdései mindig feltűnnek, ha valaki megsérül.

- Eltört.

- Gratulálok! - tört ki az idegbetegen járkáló Axlből egy gúnyos kiáltás, mire csend lett. - Sikerült eltörni a karodat két kurva nappal a Troubadour előtt. Fasza!

- Tényleg - ült ki halkan Steven arcára az elképedés, elvágva ezzel az előbbi röhögőgörcsét.

- Majd találunk valakit - vetette oda haláli nyugalommal a lépcső tetejéről Izzy, aztán lassan felállt, és elnyomva a cigijét zsebre vágta a kezét. - de előbb talán vigyük kórházba.

- Kit? - fordult felé Axl ingerülten, és mindkét kezével idegesen beletúrt a hajába. - A Jet Boy és a Joneses a város túlsó kibaszott végében fog fellépni, és ne mondd, hogy keresünk mást, mert nincs túl sok idő két nappal a kurva koncert előtt meghallgatást tartani.

- A Ruby Slippers basszerosa? Előttünk játszanak - vetette fel az ötletet Slash a sarkán billegve.

- A Ruby Slippers egy szar - vágta rá Axl megemelve a hangját.

Bár nekem is nehéz volt elhinnem, de abban a pillanatban mindannyian néma csendben ácsorogtunk egymás mellett - abban viszont már nem vagyok biztos, hogy mindenki ugynazon gondolkodott. Steven például le se szarta a helyzetet - egy Rolling Stones szám ütemét dobolta a lábával.

- Zoe - szólalt meg Axl hirtelen, ami fülsüketítően hangosnak tűnt az előbbi síri csend után. Mindenki a vörös felé kapta a fejét, de ő csak némán felemelte a mutatóujját, és felém bökött vele. Őszintén meghökkentem, mert egy egészen halvány sejtésem sem volt arról, hogy mégis mi a francot akar tőlem.

- Mi van?

- Tudsz játszani basszuson? - tette fel a nagy kérdést Axl közelebb lépve. Kicsit kezdett aggasztani, hogy még mindig felém mutatott a mutatóujja.

- Tudok - vágtam rá határozottan, de Axl ravaszul felcsillanó tekintete elbizonytalanított. Még közelebb lépett, és ujjával erősen rábökött a kulcscsontomra. - Aú, bazdmeg, ez fáj.

- Megvan az emberünk - közölte jelentősségteljesen, mire mindenkinek felszaladt a szemöldöke. Legalább az égig.

- Ja hogy én? - esett le a dolog - kicsit később, mint kellett volna. Összevont szemöldökkel próbáltam valamit kinyögni, de eléggé megszeppentem. Én, a Guns N' Roses basszerosaként? Még akkor is rohadtul abszurdnak hanzik, ha egyetlen koncertől is van szó.

- De ő egy csaj - szólalt meg Slash mellettem, mire felháborodva oldalba taszítottam a vállammal.

- Hé!

- Jól mutatna a színpadon - biccentett Steven azzal a perverz vigyorral a fején, aztán végigmért, mintha valami utolsó ringyó lennék a sztriptízbárban. Szívesen fejbecsaptam volna, de túlságosan távol volt tőlem. Utálom, ha ezt csinálja.

- Üsd meg - böktem meg Slasht a könyökömmel, mire ő engedelmesen meglendült Steven felé, és teljes erejéből karon küldte egy jobb egyenessel. - Köszi.

- Aaa, a kurva anyád - ugrott arrébb Steven, és fájdalmas grimasszal megtapogatta az ütés helyét. Slash megvonta a vállát, mondván "bármikor szívesen megteszi". Közben Axl nagy döntéseket hozhatott meg fejben, mert összefont karral bámulta a földet, néha pedig érthetetlenül motyogott valamit az orra alatt. Szegény Duff meg ott ácsorgott törött karral, és senki sem törődött az ellátásával. Pedig nem ártott volna.

- Oké - szólalt meg ismét Axl, még eltökéltebb arckifejezéssel, mint az előbb. - Zoe, játszani fogsz.

- Hé, hé, hé - emeltem magam elé a tenyeremet védekezésképpen. Túl gyors volt a tempó, Axl pedig megint kezdte a parancsolgatósdit, amit tudja, hogy utálok. - Azért beleszólhatok?

- Most mi van? Kaphatnál a lehetőségen - közölte értetlenül Axl, mire ösztönből hátrébb léptem egyet. Nem tetszett, ahogy megpróbált rákényszeríteni.

- Talán ha nem rám parancsolnál, hanem szépen megkérnél - fontam össze magam előtt a karjaimat egy visszafojtott mosoly kíséretében, mire Axl sóhajtva megforgatta a szemeit.

- Térdeljek is le? - kérdezte gúnyosan, szúrós tekintetét az enyémbe fúrva - akármennyire is próbálkozott, nem tudott rám hatni.

- Nyugodtan, ahogy akarod - váltottam át én is az ő hangnemére, mire Duff röhögve megrázta a fejét, Axl meg egy újabbat sóhajtva fél térdre ereszkedett előttem, és egy erőltett mosollyal felém emelte az arcát.

- Lennél a basszusgitárosunk?

- Még meggondolom - vágtam rá, aztán vigyorogva sarkon fordultam, és a főút felé vettem az irányt. A srácok mögöttem mind felröhögtek - talán csak Axlt sikerült kiborítanom a viselkedésemmel.

- Zoe, ne szórakozz! - kiáltott utánam, de még egy hátrapillantásra sem méltattam. - Ribanc.

- Halottam, te köcsög faszfej - fordultam meg menet közben, aztán újból elvigyorodtam. - Nem illik így beszélni a basszerosotokkal.

Axl arcára félmosoly kúszott, aztán megrázva a fejét beintett, Slash Stevennel és Ronnie-val együtt hangos kiabálásba, meg huhogásba kezdett, Duff pedig visszafojtott vigyorral pillantott felém. Egy pillanatig a találkozott a tekintetünk, amitől dobbant egy erőset a szívem - mégis megráztam kicsit a fejem, hogy feleszméljek.

- Vigyétek kórházba azt a baromarcot - intettem Duff felé mosolyogva, aztán megfordultam, és folytattam az utam a Holloway felé. - Utána találkozunk!

 

*

Kihúztam kezeimet a zsebemből, és a Holloway esti tömegén átverekedve magam befordultam a srácok lakása felé. Még mindig nehéz volt felfogni, hogy hogyan kerekedhetett egy lépcsőugró versenyből ekkora szar, amibe sikeresen bele is léptem. Izgatott is voltam a dolog miatt, és ugyanakkor kicsit féltem is. Ezres tömegek előtt játszani egy hosszú szünet után... Nem kockázatmentes.

Egy pillanatra megtorpantam a kopott ajtó előtt, aminek ráccsal elzárt kis üvegablakán át világosság áradt az éjszakai sötétségbe, és vegyült el az utcalámpák sárgás fényében. Itt vannak. Lenyomva a kilincset óvatosan belöktem az ajtót, mire halk gitárpengetés ütötte meg a fülem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, csend lett, és minden arc felém fordult. Mind ott ücsörögtek szanaszét, a földön, a matracon, az erősítők tetején heverve. Marc is ott volt, Slash mellett kuporgott a földön, és éppen firkált valamit egy rongyos kis füzetbe.

- Hogy van a karod? - kérdeztem rögtön Duff felé fordulva, akinek az ölében feküdt a basszusgitárja, kézbe azonban nem tudta fogni, mert be volt gipszelve a jobb karja. Szar érzés volt így látni.

- Jól. Két hét és leveszik.

- Akkor oké? - szólt közbe Axl, kérdését hozzám intézve, mire felé kaptam a fejem, és óvatosan megfogtam a Duff által felém nyújtott gitár nyakát. A hevedert a nyakamba akasztottam, és egy pillanatra elbambulva végigpengettem a húrokat - mély hangjai megrezegtették még a gondolataimat is. Felpillantva önkéntelenül is elvigyorodtam, mire Axl már előre tudva a választ visszamosolygott.

- Csináljuk.

Drága Olvasóim!

Remélem, tetszett ez a rész, nagyon szívesen várom a véleményeket, kommenteket - mindegyik egy külön inspiráció számomra :) A következő rész lezárja a történet első szakaszát, vagyis nemsokára egy újabb nagy fejezet következik a cselekményben. Megpróbálom az eseményeket egy bizonyos tematika szerint építeni, és remélem, átláthatóság szempontjából is jobb lesz, ha nagyobb részekre bontom a fejezeteket. Mindenesetre a kész részek rendben felsorakozva várnak a gépemen, úgyhogy már csak szabadidő kérdése, hogy mikor tudom feltenni őket :)

Még egyszer; írjatok, pipáljatok nyugodtan, minél több a vélemény, annál jobb!

Ölel Benneteket, Rose ♥